Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

A PÉNZ ÉS A HITELÉLET SZEKSZÁRDON - Öröklött, új és továbbvitt gondok. Banktörténet az utolsó békeévig, majd a hadigazdaság időszakában

üzlet formájában. Ez nem volt ismeretlen. A század elején például a koronaszövetkezetek is kombinálták a hitelnyújtást a betétgyűjtéssel, évtársulati rendszerben, hetenkénti „köteles takarékossággal", mely egyben hiteltörlesztést is jelentett.

191 1922-23-ban a tőzsdei halasztási (határidős) ügyletek után „kosztoltatásnak" kezdték nevezni ezt az újra felélesztett üzletágat, melyet a nagybankok soha nem tekintettek legálisnak. Hiperinflációs körülmények között ugyanis a kosztbetét „végső döfést" adott hagyományos betéti üzletágaiknak, mivel a nép kezdte felmondani betéteit, s vitte át - ahová lehetett - a lehető legrövidebb lejáratra, hetibetétre.

192 Szekszárdon az Éry-bankhoz, merthogy a többi szekszárdi bank ekkor még „nem űzte", vagy veszélyes volta miatt már korábban felhagyott vele.

193 Érynek ráadásul nem volt jogosítványa takarékbetétre, ezért a hetibetéteket folyószámlára fogadta. A nép elégedett volt, a hetibetét pénzüket „valahogy megforgatta", az összegszerűleg hamarosan megkétszereződött, majd többszöröződött. Ery is elégedett lehetett, kicsalogatta a betéteket a többi bankból, azok pedig dühönghettek: „...amikor a városunkban levő három, több évtizedes múlttal, megfelelő vezetőkkel és alaptőkékkel rendelkező pénzintézetek betétállománya évek óta, napról-napra csökkent, akkor egy mindig kockázatot jelentő, áruüzlettel is foglalkozó, úgyszólván alaptőke nélküli kezdő bankháznál 440 ezer pengő betétet helyeztek el legnagyobbrészt városunkból, nyilván azért, hogy a normálisnál magasabb kamathoz jussanak. " 4 Csakhogy az így gyűjtött betéteket ki is kellett helyezni, mégpedig a magas kamatoknál még magasabb hitelkamatok mellett. A bankház - hogy ezt megtehesse - a hitelek folyósítását „könnyebben" bírálta el mint más pénzintézetek. Elvállalt továbbá fedezetlen, vagy nem kellően fedezett tőzsdei lebonyolításokat is, melyeken végül 56 ezer pengőnyi tőzsdei vesztesége keletkezett. Más ügyleteknél viszont - mint a váltó leszámítolások, értékpapír-, valuta és ércpénz üzletek - a forgalmat áttették az „Éry és Angster"'-hez, s a bankkal „a legszorosabb összeköttetésben", annak útján eszközölték azokat. A többi bankénál jóval kedvezőbb betéti kamataikat később sem fogták vissza. Látszólag bírták is a kamatversenyt, folyószámlabetétük emiatt annyira megnőtt, hogy azt teljes egészében hagyományos módokon „gyümölcsöztetni" már nem is tudták. A bank ekkor betársult Galandauer Gyuláné nagymányoki - jövedelmezőnek mutatkozó, ám később mégis veszteséges - mészkőbányájába. Majd Császta határában, bérelt területen maga nyitott kőbányát, ez a kísérlet 118 ezer pengő veszteséggel zárult. Végül magánszemélyként próbálkoztak, Éry és Porgesz 30-30 ezer pengővel kültagként belépett a „Falk és Zinner" betéti társaságba, melynek Mórágyon és Váralján voltak kőbányái. Hálából 30 ezer pengő folyószámlahitelt nyitottak a Falk és Zinner cégnek. De mert maguknak sem volt éppen pénzük, a saját nevükre is folyószámlahitelt nyitottak - ezt ma belső hitelnek hívják -, „s ezzel az összeggel megterhelték magukat. " Falk és Zinner bukásakor csak a bankot 155 ezer pengő veszteség érte.

195 A kvarcit minősége a feltárás előrehaladtával Császtán megromlott, az útépítési anyagoknál a többi bánya termékeinek váratlanul nagy versenyt támasztott a Baranya megye által házi kezelésben üzemeltetett hosszúhetényi és az új komlói kőbánya, az Éry-bank érdekeltségében lévőket ezért be kellett zárni. A „kínos szenzáció" végigfutott a városon. A későbbi bírósági végzés indoklása szerint: ,Amikor a betétesek arról értesültek, hogy az Éry bankház a tőzsdei ügyletekből és a bányavállalkozásokból eredő különböző veszteségek miatt rosszul áll, valósággal megostromolták a bankot, egyre-másra szedték ki a betétjeiket úgy, hogy 2-3 hónap leforgása alatt a bank 270 000 pengő körüli összeget fizetett ki.

196 Éry eközben - a helyzetet mentendő - az „Éry és Angster" budapesti pénzéből kettőjük 30-30 ezer pengőnyi folyószámla hitelét is rendezte, ám a helyzet egyre válságosabbá vált. 1929 nyarától „a betétek kivéte állandóan tartott". 1929. november 28-án a kifizetéseket hirtelen leállították, 30-án Éry kényszeregyezségi eljárás megindítását kérte bankja ne-