Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON
Az eladóknak, cipővásárlásnál, le kellett ültetni a Kundschaftet, segíteni a cipő fel- és levetésnél. A kiszolgálás végeztével el kellett kísérnie a következő pultig, ahol harisnyát, zoknit, cipőtisztítószereket árusítottak. Véletlenül se jusson eszébe a kedves vevőnek, hogy más üzletben vásárolja meg a kiegészítő cikkeket! Egyébként „egyszerű"-nek mondott emberek nemigen jártak be hozzájuk, túlontúl elegáns volt az áruház és annak személyzete. Inkább csak az idényvégi vagy alkalmi árleszállítások heteiben özönlöttek a kispénzű emberek, hogy gyermekeiknek kabátot és a téli alsóruházathoz való teniszflanellt 55 filléres reklámáron megvásároljanak. A gyári ügynökök fogadásának is megvolt a szertartása. A pesti vonattal érkező, s a vasútállomásról fiakkerrel bekocsikázó, választékosan öltözködő ügynökök elsőnek tisztelgő látogatást tettek azoknál a kereskedőknél, akiknek majd be akarják mutatni árukollekciójukat, s időpontot kértek fogadásukra. Gurulós koffereiket s magukat a Szekszárd Szállóban helyezték el, másnap a szálloda londinerei cipelték üzletről üzletre a koffereket. A pultokra kiterített selymek, szövetek, divatcikkek; cipők százaiból válogathattak az üzletvezetők. A Pirnitzer-cég főnökei kikérték vezető munkatársaik (Bálind Sándor és Pozsgai Margit) véleményét nemcsak az áru fajtájára, hanem mennyiségére vonatkozóan is. Pl. a piacra és templomba járó parasztasszonyok többnyire a szürke, - a lányok a bordó alapon csillagmintázott Henerle-féle cseh flanellt kedvelték, ezért ezekből a kelmékből több végre valót is megrendeltek Pirnitzerék. A Pirnitzer kereskedőháznak a Tolna megyei Levéltárban őrzött, a családi és társadalmi kapcsolatokra vonatkozó számos érdekfeszítő iratán kívül alig maradt olyan vállalati mérleg, amely alkalmas lenne 25 év eredményeinek és kudarcainak tételes, időrendi bemutatására. Az első mérlegbeszámoló az 1930. év eszközeit (vagyon) és forrásait (teher), az utolsó pedig az 1939. I. félév adatait tartalmazza. A közbeeső évek közül az 1935. és 1936. évből vannak több szempontból elemezhető adataink. 28 A cég árbevételének nagyobbik része a Garay téri áruházban, kisebbik része, kb. 25-30%-as az utazó ügynökök részletre történő eladásaiból keletkezett. A január, a július és augusztus havi üzletkötések csekély eredményt hoztak (ebben az időszakban az áruházban is pangott az üzlet, még a szezonvégi árengedményes kiárusítások sem váltották be a hozzájuk fűzött reményt). Áprilisban, majd októbertől karácsonyig az éves forgalom közel felét (48%) produkálták az utazó ügynökök, az áruházban e négy hónap alatt ennél is eredményesebb volt az árbevétel részaránya (53%). Az 1934-ben bevezetett részletre történő árusítás nem hozta meg a tartós növekedés feltételeit. Tiszavirágéletűnek bizonyult. Csupán 1936-ban lendített jelentősen a cég árbevételén (72 ezer pengővel). Azután sorvadásnak indult, miközben az utazók bérköltsége, OTI járuléka nőtt, a kétes, behajthatatlan követelések („Dubioz") aránya 10%-ra emelkedett. Az 55% bruttó haszonnal kalkulált ügynöki tevékenység (a bolti 45%-kai szemben) veszteségessé vált. Az 1939. augusztus 31-i állapot szerint utókalkuláció kétezer pengőre rúgó veszteséget regisztrál. Ezzel szemben az áruházban az év 8 hónapjában több mint 31 ezer pengő nyereséget könyvelhettek el. Fennmaradt a részletosztály 1936. évi költségszámlája. Eszerint Kertész Mihály, Fischer József, Bihari Ödön, Miklós Béla és Schön Izsó fixfizetése (évi 1500-2400) és a forgalomtól függő jutaléka (1300-2500 P), valamint a vasúti bérletük és az osztály fuvar- és visszáruköltségei 17 532 P-re rúgtak. Ugyancsak az 1936. évből fennmaradt a cég bolti és részletosztályának együttes költségszámlája, amely a költségtömeg összetevőiről tájékoztat. Legnagyobb tétel a portó, fuvar, bélyeg és távirat, valamint az üzletbér (összesen 6400 P), az ezer pengőt meg nem haladó tételek: nyomtatvány, világítás, betegsegélyzői járulék. Jelentős még a perköltség, az újságelőfizetés és a hirdetési díj; a fűtés, a divatbemutató költségeihez képest viszont elenyésző a telefonhasználati díj és az általános forgalmi adó (áfa). Utóbbi mindössze 2,11 %-át teszi ki a cég költségeinek.
