Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

Hat évtizedes sikertelen utánjárás végülis 1925-ben meghozta a gyümölcsét. Dr. Örffy Imre nemzetgyűlési képviselő és Vendel István polgármester kiharcolta, hogy a közalapítványi uradalomról Szekszárd városra szálljon át az apró vityilóktól és nádfödeles házaktól éktelenkedő 46 000 négyszögöles terület. 1936-ban az épülő helyőrségi laktanya céljára átengedték a vásárteret, s míg a város nem tudta megszerezni az újat, az utcákban tartották az árukirakodó vásárokat. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk, hogy hol és miféle portékáknak ütöttek sátrat. A kékfestők, rőfösök és takácsok a Pirnitzer-áruháztól a kórházkápolnáig árusítottak, a kékedényesek, kosarasok és szitások az Arany J. utcában, a cipészek, csizmadiák, kapcások, papucsosok és szabók a régi sportpálya mellett (ma: Holub u.), a díványosok és fazekasok a Haspell-vendéglő előtti járdán, a bognárok a Mikes, a bádogosok a Csokonai utcában, a kalaposok, sapkások, szíjgyártók és tarisznyások a Hunyadi úton. A halpiacon rakodtak ki a kádárok, a KORZO-n bazárosok, cukrászok, fésűsök és könyvkötők kínálták szolgáltatásaikat és portékáikat.

4 A vásárok hétfői napra estek. Sorrendben: húsvét után, áldozócsütörtök hetében, Péter-Pál heti, kisasszonynapi, erzsébeti vásárok. A szekszárdi utcákon, hetipiacon és vásári alkalommal „mozgóárus"-mk nevezett egyének is megfordultak, köztük a bosnyák árusok, akik nyakukba akasztott tálcáról kínálták a késeket: „Add a pénz, adom bicsak!"

5 - Nem is egy rőfös és esernyőárus délidőben vagy az esti órákban fölkereste lakásukon a törzsvevőket, hogy a „ma érkezett" kelmét, divatcikket bemutassa, úgymond: vételkényszer nélkül, de a hitelezést mindig felajánlva.

6 A HETIPIAC A városlakók legkedveltebb élelmiszerbeszerző helyüknek tekintik a szerdai és szombati piacokat. Tágabb értelemben a falu és a város közti munkamegosztás színhelyének is tekinthetjük, hiszen nemcsak mezőgazdasági termékcsere folyik, hanem többszáz iparosnak rendszeresen ismétlődő értékesítési lehetőséget is biztosít. Sőt, kizárólagos joga van ipari készítményt árusítani, hiszen a vonatkozó jogszabály szerint a vidéki iparos és kereskedő nem verhet sátrat ipari készítmények árusítására Szekszárd piacterén. A versenykorlátozásnak feudalizmust felidéző esetét láthatjuk Deutsch Ignác őcsényi szűcs szekszárdi, Széchenyi utcai depójában tárolt és Deutsch Armin megbízott által a szekszárdi piacon árusított szőrmeáruk forgalomból való kivonásában. A szekszárdi polgármester kitiltotta a szőrmekereskedőt a város piacáról, intézkedését az alispán jóváhagyta. A pécsi kereskedelmi- és iparkamara állásfoglalása szerint „idegen községbeli kereskedő a szekszárdi hetipiacokat nem látogathatja..." Csak helybeli iparos vagy kereskedő van feljogosítva eladni az ipari készítményeket.

7 A helypénzszedés nemcsak a piactér karbantartására kell hogy fedezetet nyújtson, hanem tiszta jövedelemszerzés forrása is, akárcsak az alsó- és újvárosi, valamint a Keselyűsi és Mátyás király utcai vámnál szedett kövezetvám is. (1940. július l-jén megszűnt a kövezetvámszedési jog, ellentételezésül az állam a benzináremelésből kártalanította a várost. Közgazdasági indoka: a városba hozott mezőgazdasági termények és állatok árának olcsóbbítása.)

8 A jelenlegi piactér elődje a belvárosi templom nyugati oldalán helyezkedett el. Mivel a legelemibb közegészségügyi igényeket sem elégítette ki, mert száraz időben porfelhőbe burkolózott a tér, esős időszakban a vidékről érkező szekerek beleragadtak a sárba, a város 1927-ben elhatározta, hogy a piacteret részben aszfalttal, részben kockakővel burkoltatja fce.