Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON
Dr. Szilágyi Mihály Kereskedelem Szekszárdon A ferencjózsefí évtizedek viszonylagos nyugalma, a monarchia kiterjedt piacai a beszerzési és értékesítési lehetőségek szinte korlátlan bővülését eredményezték. A soha nem tapasztalt tőkefelhalmozás és vállalkozókedv az árukínálat technikai színvonalának növelésére ösztönözte a kereskedőket. Ezzel magyarázható, hogy a város legnagyobb boltjai és vendéglői, akárcsak az ipari üzemek, az I. világháború előtti két-három évtizedben épültek meg. Közülük a legismertebbek: A Garay-téri Piraitzer-kereskedőház, a Garay szálló földszinti étterme, kávéháza és a város bérletében álló tucatnyi üzlet és műhely, a Népbanknak helyet adó Diczenty-ház földszinti üzletei, a hármashídnál álló Adler-féle üzletház, a Széchenyi és Rákóczi utca óra- és ékszer, divatáru, textil és cipő üzletei. 1905-től kezdve sorban nyíltak a Kaszinóbazár meghitt hangulatú, a mai butikok méreteit alig meghaladó ruházati- és illatszerboltjai, a sort a csemege- és gyarmatáruit kínáló Gauzer Ádám zárta. Az elektromos világítás századelején megkezdett bevezetése és az utcakövezés, néhol a járdaépítés, biztonságosabbá tették a boltok megközelítését és az üzleti záróra meghosszabbítását. A hármashídon és kórházon túl, az Arany János és Mátyás király utcákban azonban nyáron csak porfelhőben, esős és havas időben csak a tócsák kerülgetésével lehetett megközelíteni a boltokat. Utóbbiak többsége családi alapon működött, bejárati ajtaja gyakran az udvarra nyílott, áruválasztéka nem haladta meg a szatócsüzlet szintjét. VÁSÁRTARTÁS A hajnali órák csöndjét gyakorta fölverte a vásárba igyekvő fuvarosok ostorpattogtatása, szekerükön Börcsök késes, Pettrits cukrász, Steig fazekas, tucatnyi cipész, csizmadia és szabó portékájával. Igyekezniök kellett, hogy időben megjelenhessenek a helyi és vidéki vásártereken. A vásári helyfoglalás mindig izgalmat váltott ki az iparosokban és kereskedőkben. Elvileg nyugodt körülmények között kellett volna, mondjuk: érkezés szerint elfoglalni a legelőnyösebb „placcot", hiszen a legrégibb iparengedéllyel bíró helybéli kereskedők, szabók, papucsosok, kárpitosok, díványosok stb. jogosultak erre. Valójában a gátlástalan, erőszakos vásározók igyekeztek kitúrni a helyükből a fent említett jogosultakat. Előkerült a méterrúd és a nadrágszíj, egymásnak estek, püfölték egymást, a vásárba érkező publikum nagy gyönyörűségére. 1 Nyakas István, Honorits Béla kárpitosok 1938-ban panaszt emeltek az ugyancsak szekszárdi Vörös István kárpitos ellen, mert az egy 1927-ben kiváltott iparigazolványt lebegtet, hogy előkelő helyhez jusson a kárpitosoknak fenntartott sorban, holott köztudomású, hogy szünetelteti iparát, nem fizet adót. A vármegyei vásári szabályrendelet 6. szakasza elsőbbséget biztosít a régebbi keletű igazolványtulajdonosnak, de csak akkor, ha folyamatosan űzi iparát. 2
