Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Az állattenyésztés alakulása

sertésállomány lényeges gyarapodását figyelhetjük meg. Ennek elsődleges okát minden bizonnyal a bortermelés válságában kereshetjük. A fejlődésnek viszont gátat szabott a legelők és rétek hiánya. A szarvasmarha-tenyésztésnél a fajtaváltás Szekszárdon már az első világháború előtt megtörtént, az állomány túlnyomó többsége a kitűnő minőségű piros-tarka fajta. Igázásra még használtak ökröket, de az 1920-as évekre ez is elhanyagolható mértékű: 1935-ben 3 kettes ökörfogat és 2 tehénfogat van a városban.

94 A tehenek száma nagyjából változatlan - 1930-ban 886 db tehénre és 2 éven felüli üszőre irányoztak elő bikatartási adót

95 - így a létszámuk növekedése elsősorban a hizlalásra szánt állatok számának emelkedését jelenti. Míg 1934-ben csak 8 szarvasmarhát hizlaltak, 1939-ben a városi vágóhídról 386 borjút szállítottak külföldre.

96 Az állatállomány megfelelő minőségének elérésére tenyészbikákat tartottak, s az úgy feljavult, hogy 1931-ben a gazdasági felügyelő törzskönyveztetni akarta.

97 A lovak számának erőteljes növekedését 1925-re a konjunktúra és a mezőgazdasági termelés igényei eredményezték. Ettől kezdve számuk fokozatosan csökkent. 1935-ben 230 egyes lófogat, 453 kettes lófogat dolgozott a városban, hiszen már 17 motoros erőgép, 2 kerekes traktor, 1 járgány traktor és 2 billenőeke, 11 cséplőgép, 13 másféle mezőgazdasági gép állt a termelés rendelkezésére.

98 A sertések számának változása reagál leggyorsabban a takarmány mennyiségére illetve a konjunkturális viszonyokra. A szekszárdi kisgazdák már az első világháború előtt sertéslegelőt létesítettek, de az a hadbavonulás miatt megszűnt. A várostól béreltek területet sertéslegeltetés céljára. 1921-ben a sertéspestis miatt a közös legeltetést időlegesen megszüntették, de a következő évben már 240 anyasertés járt ki a legelőre.

99 A sertéslegelővel állandóan gondok, problémák voltak. A város többször emelte a bérleti díjat, a gazdák gyakran nem akartak fizetni. 1923-ban a városi földekből 10 399 •ölet, a polgári iskolai alapvagyont képező földekből 7573 Döl területet béreltek, amiért kat. holdanként 1 q búzaárat fizettek. Ezt a bért a magas állatárak miatt állapították meg. 1923/24-re a díjat 76-an befizették, 73-an tartoztak vele. A kisgazdák egyesülete azt szerette volna a városnál elérni, hogy állandó sertéslegelőt hozzanak létre. Ezért a közalapítványi uradalom birtokából - a földreform intézkedések kapcsán - kértek legelőterületet, indokul felhozva, hogy a jelenlegi legelő közvetlen közelében van a gyepmesteri telep.

100 Ez viszont még hosszú évekig így maradt, mert csak 1936-tól engedélyezték a bogyiszlói úton a sertéslegelő létesítését. A területet egy év múlva visszavették, mert nem csináltak rajta legelőt a gazdák, parlagon hevert.

101 A legelő gondja állandósult, mert a gazdák fizetni nem akartak, egyre kevesebben hajtották ki a sertéseket: 1927-ben 80 anyasertés járt legelőre.

102 Miután a takarmány mennyisége és ára elsődlegesen meghatározta a nyereségességet, a sertések száma állandóan ingadozott. Míg 1934-ben 3496 sertést hizlaltak fel (ebből házilag levágtak 2119-et), 1377 darabot értékesítettek, 1935-ben csak 618 hízót írtak össze.

103 Az 1930-as évek végének, s a háborús konjunktúrának sem volt eléggé ösztönző ereje, hiszen közel 2000 darabbal csökkent a sertésállomány 1942-re (ekkor különösen magasak voltak a takarmányárak az árvíz miatt). Ugyanakkor a hízott sertést nem tudták megfelelően értékesíteni. A háború előrehaladásával a kötött gazdálkodás is fékezően hatott a tenyésztésre, ugyanis a meghatározott árak nem tartottak lépést a költségek emelkedésével. A sertésállomány minőségénél nagy változások zajlottak le. Míg 1911-ben szinte kizárólag zsírfajtával találkozunk, 1942-re az állomány 4/5 része már húsfajta. 1924-ben a város a törvény által előírt mennyiségű kant - 5 darabot - vásárolt, mangalicát. Öt évvel később beállított kanok már yorksire fajták, amit a kisgazda egyesület kérésére szereztek be.

104 A város csaknem minden pontján tartottak állatokat. 1930-ban a vízdíjat lovak és szarvasmarhák száma után vetették ki. E szerint a belső övezetben 336 db, 50%-os díjfizető