Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Az állattenyésztés alakulása

övezetben 786 db, 33%-os övezetben 757 db, 25%-os övezetben 246 db, 10%-os övezetben 146 db állat után vetettek ki vízdíjat.

105 A belváros kivételével mindenhol tartottak baromfit is, 1935-ben szám szerint 21 694 darabot.

106 A szerény állatállomány arra enged következtetni, hogy a lakosság nagy hányada zömmel még önellátásra berendezkedett háztartásban élt, amely maga teremtette elő a létfenntartáshoz szükséges termékek döntő hányadát. Mindez falusias karaktert adott a város központi magván túli körzeteinek, s egyben korlátozta a vásárlóerő szűkössége révén a helyi kereskedő és iparos réteg lehetőségeit. A szekszárdi gazdák a sertéstenyésztésben, majd a szarvasmarha hizlalásban próbálták a bortermelésből kieső jövedelmüket pótolni. De az állattenyésztés általános válsága és a fentebb felsoroltak miatt ez csak időlegesen sikerült.