Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

Ugyanezen év április 25-én Pécs város közgyűlése tiszteleténekjeléül a város díszpolgárává választotta. A Fünfkirchen Zeitung 1887. május elsején arról adott hírt, hogy Őfelsége Perczel Miklóst élethossziglani főrenddé nevezte ki. Pár héttel később Pécs választóközönsége egyhangú döntéssel, párton kívüli programmal, képviselőjének megbízta. Perczel Miklós mélységesen elítélte a dualizmuskori választási gyakorlatot, ahol az ígéretek, a kegyhajhászás, a pénz, az etetés, itatás, sőt némely esetben a felekezetek, az osztályok elleni izgatás, az ellenfél lejáratása volt a fő szempont. Az ilyen támogatással képviselőházba juttatottak nem rendelkeznek azzal a tiszta erkölcsi alappal, amelyre a törvényhozásban szükség lenne - vallotta. A tiszakálmáni politika oda vezetett, hogy „nem a parlament ad törvényeket a kormánynak, hanem a kormány a parlament ura, irányítója." Véleménye szerint a kormányfőnek 12 év állt rendelkezésére a válság megoldására. Miután eddig a válságot nem tudta megoldani, távoznia kell - vonta le a sommás következtetést. Jövőképet azért nem lát, mert határozott cél és irány nincs, ami eddig történt az nem több kisebb-nagyobb javítgatásnál. Közel 20 éves a népiskolai törvény, de igen soványak az eredmények. Elismeri, hogy „vannak jó képezdék, vannak már jó tanárok, de oly sok még a selejtes, aki egyáltalán nem érti mesterségét." A közoktatás számára az eddigieknél nagyobb figyelmet és támogatást, ingyenességet és gyakorlatibb oktatást követelt. Miközben 75 évesen is azt ígérte, hogy „neve nem fog a távollevők soraiban tündökölni" a parlamenti jelenléti íveken, tevékenysége céljának, a magyar nyelv közös hadseregben történő használatát, az olcsó és gyors igazságszolgáltatást, a megyei önkormányzatok szerepének növelését, a tisztességes választásokat, az ipar- és mezőgazdaság párhuzamos, és nem egymás rovására történő fejlesztésének támogatását ígérte. 1887. szeptemberében a közgyűlés elhatározta volt főispánja arcképének megfestését. A festményt december 29-én már le is leplezték. Annak ellenére, hogy rendszeres képviselői beszámolót ígért választóinak, az elsőre csak 1889-ben került sor. A Perczel Miklós számára nem sok sikert hozó parlamenti ülés-