Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

szakról, ahol a dohány, hús-, szesz fogyasztási adó vitájába kapcsolódott be, nehéz is lett volna korábban beszámolni. Beszámolójának többsége Tisza Kálmán kormányának bel- és külpolitikáját elemezte és bírálta. Különösen támadta a mértéktelen adóemeléseket, amelyek a kormány fiskális szemléletű, a gazdasági egyensúlyt bármilyen eszközzel is végrehajtani akaró, politikájából következtek. Sajátos helyet kapott beszámolójában a király személye, aki „népeivel együtt érez, együtt gondolkodik, akinek érdekei azonosak népe érdekeivel, kinek sorsa anynyira egybe van fűzve népei sorsával, hogy azokkal él, azokkal hal. Bízunk is benne feltétlenül..." A nemzet gondjai és problémái nem a jó király, hanem a rossz végrehajtó hatalom, a kormány tevékenységének következménye. A népéért „élő-haló" királlyal tehát szembeállítja Tisza Kálmán - kormányát, amely „nem akar, nem mer hű tolmácsolója lenni a nemzet óhajainak". Az agg politikusuralkodó iránti elfogultsága nem kétséges. Előrehaladott kora miatt fokozatosan lemondott vállalt megbízásairól. 1892-ben tartott képviselői végbeszámolójában jelezte, hogy az új ciklus választási küzdelmeiben már nem kíván indulni. Felesége birtokai miatt átköltözött Bajára. Új lakóhelyén, még átmenetileg részt vett a közügyek intézésében. így a törvényhatósági bizottságban, amely tagságáról 1896. decemberében mondott le. Ez alkalommal a város „nagybecsű és közhasznú tevékenységéért a leghálásabb köszönetét és elismerését nyilvánította." Kossuth halálakor nem tudta megállni, hogy ne mondja el gondolatait a szerinte valós Kossuth képhez. Köztudott, hogy a Perczelek és Kossuth kapcsolata soha nem volt felhőtlen. Mégis meglepő, hogy évtizedekkel az emigrációs évek után, a „turini remete" [ma Torino] halálakor nyílt levélben fejtette ki ellenvéleményét a Kossuth körül kialakult kultuszról, személyének túlzott dicsőítéséről, az emigráció tevékenységének meghamisításáról. Ismerve Perczel Mór kiegyezés utáni körútján hasonló témában elmondott beszédének hatását, valószínűleg számolt a népszerűtlenséggel, amelyet e levél okozhatott tekintélyének. A