Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró
Városi bevételek és kiadások, szokások Az alábbiakban a főbírói számadás alapján egy-két olyan bevételi és kiadási tétellel foglalkoztam, mely bizonyos mértékig egyedi, „szekszárdi " jelleget képvisel. A városi réteken elvégzendő szénakaszáláshoz, forgatáshoz és gyűjtéshez robotosokat rendeltek ki. Azoknak, akik a közmunkákra nem jelentek meg, helyettest kellett állítaniuk a saját költségükre. Ezt a díjat a főbírói számadásban „zálogos pénz” gyanánt szerepeltették a ,,közönséges perceptio ” rovatában. Példaképpen szolgál az 1725. évi július 10-i adat: „Die 10 Julii. Vettem fel zálogos pénzt, kik kaszálnyi és Gyűjteni nem voltának Város számára... 2 frt”m Szekszárdnak 1721-től volt vásártartási joga. Az 1725. november 19-i ,, Erzsébet vásár hatvan két forintokat és 70 pénzt ” hozott a városi kasszának. Ezen a napon a város maga is vásárolt egy alkalmi rendezvényre asztalterítőket, szalvétákat, korsót és fatányérokat, végül 12 db csontkanalat. A következő évben az április 15-i - virágvasárnapi - vásár helypénzbevétele valamivel szerényebb volt, csupán „negyven forintokat és 63 pénzt” jövedelmezett.100 101 A város több ízben a takarékpénztár szerepét játszotta, kölcsönöket nyújtott kamat ellenében. Grüner Ádám 15 forint kölcsönt vett fel, amit kamatostul visszaszolgáltatott Bors István bíró kezébe. Bogyai Jánostól, Horváth Adámtól, a darmstadti ezred kapitányától és egy „Caplartól” 1725 novemberében, decemberében könyvelték le a kamatokat („interessé").102 Városszerte számon tartott, és várt esemény volt Fodor Mihály bírónak az adóról való elszámolása, s miután a 655 forintot és 85 pénzt kitevő adót letétetett a főbíró kezébe nagy traktát rendeztek. Nézzük mi minden került az asztalra! Csirke- és malacpörkölt, galambhúsleves, sült pulyka, rizskása... fűszerezésükhöz sáfrányt, 100 Vendel 1941.68. p. 101 MNLTMLFB 102 MNLTMLFB 45
