Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

György kétségeit, gyötrelmeit megosztva azon töprengett, hogy lesz-e ideje felnevelni három fiát és Mária lányát, hogy vajon az ő esetlegesen korai halálával kiskorú gyermekei a sors szeszélyéből elesnek-e a szerzeményeitől? Nem szeretné, ha nekik is a nélkülözéssel kellene megküzdeniük: „mert tudom, melly keserves dolog légyen, midőn valakinek semmi nelköl kell kezdeni Ez okból a félelmein túllépve Bartal György szükségesnek látta, hogy az őt követő generáció minden tagja pontosan megtudja, hogyan történt a birtokok újbóli megszerzése, egyszóval a tulajdonlás részleteit megörökítse. Fontosnak tartotta azt is, hogy az ifjú generáció tudja, mit ér a nemesség, a családi múlt, a genealógia egy nemes nemzetiség számára.29 Ez olyan ismeret, amely cselekedetek mozgatója lehet. A család ősi voltával csak röviden foglalkozott, és csak annyiban vázolta a múltat, amennyire az a tettének megértéséhez magyarázatként felhozható. Viszont aprólékosan részletezte apja örökségét, amely kiindulópontja volt a birtokszerzéseinek. Az atyai jussának, az öröklés rendjének leírásából, a kihalt Bartal ágak utáni öröklési hányadok említéséből, a családi egyezségekből, birtok-osztályokból kiderült, hogy a földek nagy része kikerült a család kezeléséből. Lukács, Görcs, Gönczöl, Kulcsár, Balázsovits, Bölcs, Orosz, Pénzes, Álló famíliák fordulnak elő leggyakrabban a történetben, akiket ágas-bo- gas rokoni szálak kapcsoltak össze. A rokoni szálak felgöngyölítésével, a bonyolult áttételek ismertetésével végül is összeállt a használatába visszakerült földek terjedelme és elhelyezkedése. A rekonstruált családi kapcsolat alapján felgöngyölítette az elkótyavetyélt földeket. Az ősi adomány legtekintélyesebb része az eredeti nemesi, másképpen kuriális telek volt, amelynek a megszerzését erkölcsi kötelességének vélt. Nem volt könnyű dolga ez ügyben sem, mert az összes, még élő Bartal ág és leszármazott részesedett a telekből. Bartal Györgynek nagyon sok pénzébe került, míg egyesítette az örökrészekre feldarabolódott Etrekarcsán lévő ,,régi, öregfundust”. 1806-ban a nemesi telken végre felépülhetett az első családi háza. Kőből készült kúria váltotta fel a szerény, mór alapanyagból emelt épületet 1814-ben,

29 Kövér 222-223. p.

105