Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

területek elzálogosítása. Gyakran előfordult, hogy a zálogba adó, vagy örökösei az elzálogosított földekre újabb pénzeket, auctiot (felpénz) vettek fel, ezáltal igen csökkentek a zálogba adó visszavételi esélyei. Bartal György nagynénje jóvoltából pénzhez jutva, kezdett a felmenői által elzálogosított, valamint az öröklés rendje szerint a rokonságban szétszóródott ősi földek visszavételéhez. Évszázadokon át többszörös átadások, átruházások történtek, és akár egy-egy holdacska esetében nagy feladat volt a zálogolás felgöngyölítése. Az örökléssel, a családi kapcsolatok bővülésével egyre nehezebb volt a földek sorsának követése. Az emlékiratban genealógiai táblázatokat is találunk az áttekinthetőség érdekében. Bartal György a szántóföldek kisebb hányadát, a nemesi telek egy részét örök bevallással, cserével szerezte vissza. Igyekezett felhasználni a zálogszerzés kevéssé kockázatosnak látszó módszerét is, ugyanis a

19. század első felében ez gyakori módja volt a birtokszerzésnek. Mint tőkeerős rokon kihasználta az atyafiak szorult helyzetét, és pénzkölcsönzéssel segítette ki az atyafiakat a zálog fejében. A pénzszűkében lévő rokon számára pedig nem igazán volt visszaút. A magyar feudális jogban a jelzálog nem létezett. Az elszegényedéssel küzdő, vagy a gazdálkodással valamilyen okból foglalkozni nem akaró nemes ember csak ezt a lehetőséget választhatta, amely végül a birtok és jövedelme feletti rendelkezési jog elvesztésével járt.27 Ezen akcióiban segítője is akadt Bartal Györgynek Nagy János vármegyei esküdt személyében.28 A záloglevelek, a különféle típusú szerződések elsősorban a nemesség birtokviszonyainak kutatására szolgálnak, de más tudomány művelői is profitálhatnak általuk. Többek között a határleírásokból a történeti földrajzzal foglalkozók meríthetnek. A nyelvtudományi kutatás a magyar nyelvhasználatról, a korabeli csallóközi beszédmódról informálódhat.

Bartal György emlékirata, a „jegyzések " felépítettsége olyan, mint egy középkori oklevélé, azaz megtudhatjuk mikor, miért és kinek íródott. Az indoklás része személyesre sikeredett. Bartal

27 Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében, Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve XVI. kötet, Szekszárd, 1991. 50-53. p.

28 MNL TML, XIII.6. Bartal család iratai 1/14. pallium 973-974. p.

104