Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

tárgyat.25 A visszaemlékezéshez kapcsolódó dokumentumok között a zálogolás többféle módozataira találni példát. A felek bevalló levélben, örökös bevalló levélben és egyszerű szerződésben is rögzítették a földek átadását. A bevallás (fassio) a feleknek személyesen, vagy képviselőik útján a szerződés tárgyáról élőszóban tett nyilatkozata az okiratot kiállító helyen, amelyet aztán leírtak, és pecséttel hitelesítettek. A 16. századtól általános szokásként a szolgabíró, vagy az esküdt előtt történt a felek ügyeinek a bonyolítása, akik saját pecsétjükkel látták el az okiratot. A kiállított levél tartalmazta a felek neveit, az ügylet tárgyát, a szolgáltatást, az ingatlan eredetét (ősi, szerzett), fekvését, határait, tartozékait, a teljesítés módját és határidejét. A bevallás nyilvánosan ünnepélyes keretek között zajlott. Az örök bevallás abban különbözött a bevallástól, hogy az ingatlan átadónak határozottan kellett kijelentenie, hogy a bevallás, azaz az átadás örök időkre szól nemcsak a jogszerző éltére, hanem a leszármazottai, örököseire vonatkozóan is. Ellenkező esetben az átruházó fél örökösei visszakövetelhették az ingatlant. A szerződés kötelmet jelentett két fél között, tehát akarat-megegyezésükkel joghatású ügylet keletkezett. A szerződés létrejöttét nem kötötték kötelező formaságokhoz, csupán az írásba foglalás gyakorlata alakult ki a jogi viták rendezésének könnyítésére. A szerződés jóváhagyása módjaként a pecséten kívül az eskü, a tanú, a kezesség, pénzkölcsön esetén a zálogadás eszközét is használták.26 Mindegyik irattípus tulajdonképpen szerződésnek fogható fel.

A közölt záloglevelekre jellemző, hogy a zálog időtartama 2-32 évig terjedt, a zálog értéke nem kívánta az uralkodói hozzájárulást. A rokonság beleegyezésére is csak akkor volt szükség, ha idegen vette zálogba az ingatlant. A Somogyi famíliával kötött zálogszerződések tartoznak ebbe a körbe. Bartal famíliában a közeli és távoli rokonok, közvetlen családtagok inkább egymás között oldották meg nehézségeiket. A zálogolás gyakori megoldásnak tűnt a pénzzavar áthidalására a családban, hiszen megmaradt az a képzet továbbra is, hogy a tulajdonjog nem veszett el, a birtokosi lét helyreállítható. A pénzfelvételek ritkán voltak nagy összegek, így elaprózva történt a

25 Béli Gábor: Magyar Jogtörténet - Az államalapítástól 1848-ig 2. változatlan kiadás, Pécs, 1996, 37. p., (továbbiakban: Béli 1996)

26 Béli 1996, 39-44. p.

103