Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

anyám jussára hét forintokat... ”. A jövőre szolgáló tanulságként Bartal Györgynek a levél hátoldalára a következő megjegyzést tette: „ ...szüleim szegénységét, nyomorúságát láthatják maradékim, s vajha önn károkra soha el ne felejtsék. ”‘° Bartal György lelkét megérintette apja megalázkodása, meggondolatlansága, gyöngesége, szülei elesettsége, nincstelensége. A cselekedetei azt sugallják, hogy a megrázó családi élmények és emlékek bizonyára erős ösztönzői voltak a karrierjének alakításában, valamint a birtokszerzésében.

Bartal gyerekek közül Györgynek (1785-1865)“, a feljegyzések írójának sorsa alakult igazán szerencsésen. Anyja könyörgésére a nyolc éves Györgyöt jómódú, gyermektelen nagynénje, Bacsák Borbála és nagybátyja, Kulcsár Tamás pozsony vármegyei Alsócsallóközi járás főszolgabírója vették gondjaikba, akik felnevelték, tanítatták, és felnőtt életét megalapozták. Bartal György a gimnázium alsóbb osztályait Pozsonyban, a felsőket Nagyszombatban végezte, majd bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott a Pozsonyi Akadémián. 1806-ban joggyakomok lett Dunaszerdahelyen. Három évig jurátuskodott Petényi János ügyvédnél, később Ghiczy János ítélőmester és Ürményi János királyi táblabíró mellett. 1809- ben, patrónusa Majláth György personnalis előtt pozsonyi királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, és még ebben az évben ügyvédi vizsgát tett. 1810-ben lépett Pozsony vármegye szolgálatába, ahol végigjárta a hivatali ranglétrát: a vármegye aljegyzője (1810), főjegyzője (1817), első alispánja (1823), országgyűlési követe (1825) is. Közel 18 évnyi hivatalviselés után 1827-ben búcsúzott el végleg a vármegyéjétől. Hivatali beállítottságát dokumentáló forrás szinte alig maradt fenn a családi archívumban. A vármegyei búcsú beszéde ismereteink szerint talán az egyedüli olyan megnyilatkozása, amelyben a hivatástudatáról bővebben szólt. Pozsony vármegyének köszönhette a közpályáján való elindulását és első sikereit, amely feltehetően a vármegyei tisztikar és a nemesség támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Nyilván családi kapcsolatok és háttér nélkül, illetve befolyásos, magas rangú hivatalnok figyelme nélkül 10 11

10 Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára (továbbiakban MNL TML), XIII.6. Bartal család iratai 1/3. pallium 184-185. p.

11 Bartal György Pozsony vármegyében 1785-ben Füssön született, 1865-ben Damazér-Karcsán halt meg. Bartal 1937, 86. p.

94