Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

a karrierépítés pusztán a tehetsége alapján nem járt volna országos sikerrel. „Ezen Ház az én Szerencsémnek Temploma!”- nem véletlenül gondolta ezt a vármegyei „boldog Idő”-kről. A vármegye követeként került az országos politika látókörébe. Majláth Györggyel való barátsága ugyancsak ebben a miliőben teremtődött meg, aki egyébként elődje volt az alispáni tisztségben, és aki udvari hivatalát felhasználva egyengette Bartal György Bécsbe vezető útját.12 Hálája valóban mély volt a vármegyéje iránt, amelynek keretei között „hivatalnokká” vált, és a pályáját segítő értékrendjét kialakította. Értékrendjének legfőbb eleme a haza szolgálata, ami „ ...a valódi Ha- zafiságnak Törvényei tellyesitésében áll, ezeknek mindenkor szentül fogom kötelességeit megtartani. A magános haszonnak elejébe tenni a Köz Jót. Ezt a Nemzet Attyáriak, a Koronás Fejedelemnek ’s Édes Hazának egymástól elválhatatlan hasznaiban keresni, a Törvényt s a hosszú szándok által felszentelt szokásokat tiszteletben tartani; az Emberiség Jussait védeni; Az Igazság kiszolgáltatásában egyebet a Törvénynél nem tekinteni;... ” Udvari szolgálatában is szigorúan ragaszkodott életének tartást adó elveihez. A következetessége, manapság is e ritka erény elkísérte élete végéig. Állhatatossága nem korlátozta, hanem segítette a pályáján és az emberi viszonylataiban.

Személye a diéta alsótáblájának egyik vezérszónokaként, illetve a középkori nemesi jog elmélyült ismerőjeként, egyáltalán a jogtudományi jártassága miatt került előtérbe a korabeli közéletben. Az országos elismertsége is hozzásegítette, hogy 1827-ben Majláth György királyi személynök ítélőmesterévé, 1829-ben József főherceg nádori ítélőmesterré nevezte ki. 1830-ban Ferenc császártól az udvari tanácsosi rangot kapta, és ebben a minőségében az országy- gyülési ügyek előadói tisztét látta el. Az 1830., 1832-1836. és a 1839/1840. évi országgyűlések alatt részt vett az erdélyi ügyek intézésében, és ő volt az első magyar nyelvű törvények ellenjegyzője. 1848. évi márciusi törvényekről tárgyaló konferencia tagjai között is szerepelt. 1848-ban pedig Esterházy Pál miniszter előterjesztésére a császári és királyi ház és a közös ügyek minisztériumában államtanácsosi, első osztályfőnöki, majd a miniszter lemondása után a

12 MNL TML, XIII.6. Bartal család iratai II/3. pallium 10-13. p„ Bartal 1937, 86-105. p.

95