Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Keresztes Hajnalka: Bepillantás a gyönki német reformátusság hitéletébe
az úrvacsoratan értelmezését az 1 Kor 10,1612-ra és nem Jézus szavaira vezeti vissza. 1561 végén a kenyér megtörése bevezetésének kérdése szorongatta a választófejedelmet. Már 1562 júliusa óta gondoskodott rendőri felügyeletről a prédikáció látogatása és a vasárnapi nyugalom védelme számára, leállította a mértéktelen evést és ivást, a varázslás megszüntetését szorgalmazta. 1563. január 19-én új egyházi rendet léptetett életbe, amelynek magját a Heidelbergi Katekizmus képezte, amely az eddig érvényben lévő, Johannes Brenz-féle katechizmus helyébe lépett. Ezt követte egy egyháztanácsi rend 1564. július 21-i megjelenése, mely egy hét főből álló grémium személyes politikája. Ez felügyelt az egyházra és képzésre, feladata átterjedt az egyházi fegyelemre is. 1566-tól egy ülnököt ellenőrző szereppel ruházott fel a nyomda felett. A házassági jog mértékeit szabályozta és feloldotta a középkori fellebbviteli fokok kompetenciáit. A szegények ellátására a keresztyén gyülekezetekben könyöradomány-rendeletet hozott 1564-ben. Csak 1570-ben került sor a presbiterek választására és rájuk az egyházfegyelem gyakorlásának átruházására. A református felekezetté válási folyamatban a kurpfalzi terület mértékadó és döntő szerepet ez játszott. Az elért állapot visszafordíthatatlannak bizonyult, amit az is mutat, hogy a vallási témájú beszélgetések eredménytelennek bizonyultak. Christoph herceg (Württenberg) Wolfgang választófejedelem (Zweibrücken) és Kari őrgróf (Baden) Maulbronnban 1564 áprilisában tartott megbeszélései az egyesítésre vonatkozóan nem hoztak egyetértést krisz- tológiai és sákramentumteológiai kérdésekben. Pfalznak a teológiai folyamatban betöltött aktivitásával a hitvallások szétválása mindinkább felgyorsult. I_ ,,Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?" Biblia. A Magyar Bibliatanács megbízásából kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1991. 488