Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)
magukkal, és osztották meg az itteni háziasszonyokkal. A húsvéthétfői tojásgurításban egy idő után a magyar gyerekek is természetes módon részt vettek. Ahogy a vegyes házasságok esetében, úgy a hagyományok összecsiszolódásában is az ifjúságé volt leginkább a kezdeményező szerep/0Az együttélés során felgyorsult a németek természetes asszimilációja is. Ennek legszembetűnőbb következménye volt. hogy egy-két évtized eltelte után a felnövekvő generációk egyre kevésbé beszélték már a helyi német dialektust, helyette mind általánosabbá vált a mindennapi nyelvhasználatban a magyar. 1980-ban a német ajkú györkönyiek körében készült egy kérdőíves felmérés ebben a témában/"' A legfiatalabb válaszoló 21, a legidősebb 84 éves volt. A válaszokat név nélkül kellett megadni. Az anonimitás lehetősége és felmérést készítő helybéli kérdező nemzetiségi mivolta okán feltételezhető, hogy a kérdésekre őszinte válaszok születtek. A megkérdezettek 73%-a arra a kérdésre, hogy németül vagy magyarul beszél-e könnyebben, az utóbbi választ adta, és csak 19%-uk beszélte a németet jobban, illetve 8%-uk használta mindkét nyelvet egyformán jól. Minél fiatalabb generációról volt szó, a válaszok annál inkább a magyar nyelv irányába tolódtak el. A 20 35 évesek között mindenki a magyar nyelvet jelölte meg. Arra kérdésre, hogy ,, Gyerekkorában jobban tudott-e németül beszélni, mint most?'\ a megkérdezettek 65%-a igennel felelt. A 25 és 35 év közötti megkérdezetteknek mindössze 10%-a beszélte családi körben a német nyelvjárást, a 65 év felettieknek is csak 60%-a. Végül arra a kérdésre, hogy mit tekintenek az érintettek anyanyelvűknek, az alábbi válaszok születtek. 20-35 éves 0/ /o 35-50 éves% 50-65 éves % 65 év feletti 0/ /o Összesen % Sváb 20 37 84 87 54 Magyar 80 63 16 13 46 '°2 Adatközlő: Szappanyos Zoltánná sz. Szüsz Rozália. Györköny. 303 BRUNN. 1980. 458
