Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

szerepet játszik. Az újságíró ekképpen tudósít erről: „A györkönyi férfinak, bárhová ment, szinte a ruházatához tartozott a vállán átvetett zsák. A környékbeliek gúnyolták is őket emiatt, éleelödtek, csúfolkodtak. Am azt senki nem mondhatta, hogy lopni megy a györkönyi a zsákkal, mert természetes volt, hogy a máséhoz nyúlni nem szabad. Am a zsák jó szolgálatot tett, hazafelé meg lehetett tölteni gazzal, beletenni, ha patkót, szeget, vagy bármi mást talált az ember. »Was mehr Wert, als eine Laus, das trägt man zu Haus«, azaz, ami többet ér eg}' tetünél, azt hazaviszi az ember, tanulta meg már gyermekkorában a györkönyi. ” Minden bizonnyal nem véletlen ezek után, hogy 1983-ban egy kétrészes györkönyi sorozatnak a Népújságban ez az alcíme: Munka először, másodszor, harmadszor. Az 1. részben ezt olvashatjuk: „Álljon itt két tény bizonyítandó a györkönyi emberek munka-megszállottságát. A helyi kispostán és a takarékszövetkezet itteni kirendeltségén összesen 34 millió forintot őriznek. A nagydorogi ÁFÉSZ felvásárlója naposbaromfiból és terményekből csak innen annyit vásárol fel, mint hat környező faluból együttvéve.

A több évtizedes együttélés során, a vegyes házasságoknak és a közös munkának köszönhetően, a két meglehetősen eltérő népcsoport kölcsönösen elfogadta egymást, és a lakosság mindennapi életében fokozatosan kialakult a békés egymás mellett élés állapota. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az idősebbek körében a megbékélés egyik oldalon sem oldotta fel végleg a korábban rögzült előítéleteket. A legkevésbé, érthetően, a szokásokban és a hagyományokban hasonult egymáshoz a kétféle kultúra. Ha csekély számban is, de azért találunk mindkét oldalon olyan szokást, amelyet a másiktól vett át valamelyik fél. A disznóvágás módjában például előbb a magyarok tanulták el a sváboktól a forrázás technikáját, majd a palackos gáz elterjedése során a svábok is megpörkölték a disznót forrázás után. A magyarok felhagytak az ólajtón való bontással, és szintén a praktikusabb rénfánál kötöttek ki. A kolbász elkészítése során is egyre inkább a svábok receptje terjedt el. A sütemények és a torták készítésének tudományát pedig a felvidéki magyarok hozták

TMN. 1983. április 27. 3. p. Györkönyi léptékek (I.) Munka először, másodszor, harmadszor.

457