Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

Valóban mindkét területen több mint négyszeres növekedést láthatunk, de a reális összevetéshez összehasonlító árakat kellene alkalmaznunk. Az adatokból mindenesetre úgy tűnik, hogy a szövetkezet eltartja tagságát, sőt ezt magas színvonalon teszi. Ehhez még hozzátehetjük az egy tagra jutó átlagjövedelem alakulását. Ez 1967-ben: 15 151 Ft, 1970-ben: 16 956 Ft. 1975- ben: 29 607 Ft, 1980-ban: 49 640 Ft, 1981-ben: 47 779 Ft, 1982- ben: 49 770 Ft. Itt is több mint háromszoros ugyan a növekedés, de ezeket az adatokat is az infláció mértékével kellene korrigálni ahhoz, hogy a tényleges jövedelemváltozást megkaphassuk. Ebből a számsorból az is látszik, hogy bár a hetvenes évek második le­iében valóban jelentős fejlődésen megy át a szövetkezet, a nyolc­vanas években a növekedés megtorpan, stagnál. A nehézségek ellenére a téesznek sohasem voltak likviditási gondjai: nem voltak tartozásai, mivel hiteleket sem vett fel, és mindig volt elegendő tartalék az egyszámláján. Közös lónak túrós a háta, tartja a közmondás. A tóeszekben folyó közös gazdálkodás nem alakított ki igazi közös felelősséget, ezért a munkamorál kezdettől fogva napi gondja a vezetésnek, és a zárszámadások rendszeresen visszatérő témája. A tagság egy része, bár elfogadja szükséges rosszként életének ezt az új tulaj­doni és szervezeti keretét, de teljesen sohasem azonosul vele. Ezért lényegében bérmunkásként viselkedik. A tulajdonosi szem­lélet hiánya jól tetten érhető az elnöki beszámolókban mindig elhangzó név nélküli dorgálásokban, amelyek mindenki által jól ismert eseteket idéznek fel. Például 1975-ből: Előfordult, hogy hajnali ötkor vittek el a gépet minden engedély nélkül <...) volt már úgy is, hogy a traktoros sörért szántott, ami csak úgy letétbe került a kocsmában". Vannak, akik traktorral járnak haza a határból rendszeresen ebédelni. (Ne felejtsük el: az olajválság idejét éljük!) Egyetlenegy ember, ha gépet kezel, sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint korábban: „Ha egy kapát elrontunk, csak egy fő esik ki a munkából, de ha egv kombájn megáll, az már 50 70 fő teljesítményével vetekszik. ” olvashatjuk ugyancsak az 1976. február 14-én tartott zárszámadó közgyűlés elnöki beszámolójában. A nyugdíjba vonuló elnök 1984-es búcsúbeszé­dében visszaemlékezik a huszonöt éves szolgálati idejére, amikor a kezdeti évek idején ő volt a falu ,,éjjeliőre ” is egyben. Ellen­409

Next

/
Oldalképek
Tartalom