Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

őrizte az istállókat, és ha nem volt ott az éjjeliőr, nem egyszer maga őrködött hajnalig. Ugyanebben a beszédben ezt is mondja: ,, Úgy hírlik, most már többször is, hogy a hozzáállás, az úgynevezett munkafegyelem erősen hanyatlott a régihez képest. Az így is igaz, hisz a munkaegység többet is tudott valamikor, mint ma az úgynevezett havi fizetés, amely nem képes az áremelést követni, még regulativ adó árán sem. ” Az utóbbi mondatban lévő összehasonlítás egyrészt a korábban idézett, a szocialista munkaversenyről szóló 1980-as kijelentésre rímel, másrészt rámutat a munkamorál romlásának egy új elemére. A nyolcvanas években bekövetkezett visszafogó intézkedésekről van szó. amelyek hátrányba hozták a téeszeket az ún. második gazdasággal szemben. Ezek egyike, hogy a szövetkezeti jövedelmet a 70-es évek vége óta erősen adóztatták, míg a háztájit nem. A regulativ adó pedig büntető adót jelentett, amelyet a bérszabályzattól eltérő, magasabb összbértömeg után kellett fizetni. Ezt a termelő- szövetkezet évek óta vállalni tudta, de láthatóan már ennek árán sem tudott lépést tartani a gazdaságnak időközben egyre jobban támogatott magánszférájával.

A háztáji gazdaságok sajátos szerepet játszottak a termelőszövetkezetek életében. A két gazdálkodási forma összekapcsolása és kezelési módja egyrészt tökéletesen modellálta a kádári húzd meg, ereszd meg - politikai gyakorlatot, másrészt ez a gazdasági szempontból öszvér megoldás eleve magában rejtette azokat a konfliktusokat, amelyek értelemszerűen folyamatosan rombolták magának a téesznek (a közösnek) a tekintélyét. Ugyanakkor a háztáji a magyar mezőgazdaság hatvanas-hetvenes évekbeli sikereinek egyik kulcstényezője is volt. A szovjet kolhozokban nem volt háztáji, de szerencsére nálunk kezdettől fogva létezett. Feltehetően azért, hogy a magyar parasztot ne szakítsák el drasztikusan a saját tulajdonától; legyen egy darab olyan földje is, amelyen a maga urának érezheti magát. Később, először a Nagy Imre-kormány idején, majd a hatvanas évektől kezdődően felértékelődött a szerepe. A hetvenes években aztán tovább növelték a háztáji földterületeket, a nyugdíjasok is kaptak háztájit, valamint feloldották a családi állattartás minden korlátozását. Ennek többféle pozitív következménye lett.

410