Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

lett császári tábornokot küldte át Paksnál a Dunán, melynek következtében a Dunántúlon pár hétre újra feltámadt a lelkesedés. Forgách hadserege az új fővezérnek köszönhetően gyorsan szaporodott." A Sió menti táborozást követően Forgách kb. 4000 fős hadereje Székesfehérvár érintésével Pápa alá vonult. Esterházy Antal a vár parancsnoka ekkor állt át a konföderáció oldalára."' Bizonyos, hogy vele együtt tért vissza a kurucok táborába Béri Balogh Adám is. Visszapártolását jelzi az a rendkívül érdekes adat, miszerint még május 18-án a Rábán átkelve rácsapott egy magyar urakból álló labanc tanácskozásra és tizenegyet foglyul ejtett közülük. Lehetséges, hogy ez volt az az ,, excessi/s " (értsd: szertelenség), amiért Forgách Balogh Adámot vasra verette.5 * * * 59 60

A Dunántúlra visszatérő Heistert Forgáchnak sem sikerült megállítania és június 13-án Koroncónál vereséget szenvedett.

Maga a fejedelem állapítja meg a csatáról Emlékirataiban: .....

minthogy az ütközet síkságon folyt le, a gyalogság majdnem egészen elveszett. Pedig ez volt a legjobb gyalogság, amellyel valaha is rendelkeztem; a török háborúban edződött meg, és a legjobban volt fölfegyverezve ”.61 62 Arra nincs adatunk, hogy Balogh Adám részt vett volna a koroneói összecsapásban, de az bizonyos, hogy azt követően nem állt át a császáriak mellé, hanem a bujdosómozgalomban találta meg a helyét.6- Abban a bujdosó- mozgalomban, amelynek nagysága a következő hónapokban egyre növekedett. A Bakony rengetegeiben, a somogyi, a kemenesaljai erdőségekben tanyázó kurucok támadásaikkal állandóan nyugtalanították a császári ellenséget, gyakran támogatást is kaptak a megyei nemességtől, ahogy azt hamarosan látni fogjuk.

Béri Balogh Adámról a következő hírünk csak október közepéről való. Ekkor egy labanc nemes, aki értesült a Vas me5S Forgáchban azért bíztak különösen a hozzá csatlakozók, mert nagy ismertségnek örvendett a Dunántúlon, hiszen 1695-től a Kanizsával

szembeni egykori végek, 1700-tól pedig a győri végvidék vicegenerálisa

volt. Ezenkívül ő volt a legmagasabb rangú császári tiszt (tábornok), aki a

kurucok oldalára átállt. Lásd Heckenast 2005. 148-149. p.

59 Tóth 1958. 61-62. p.

60 Esze 1962. 1. sz. 73. p.

íl] Rákóczi Emlékiratai 1999. 74. p.

62 Tóth 1958. 61 63. p.

258