Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Dr. Csordás Jenő: A gyermekek halálozása és annak okai Tolna megyében 1896-1940-ben

Dr. Csordás Jenő A GYERMEKEK HALÁLOZÁSA ES ANNAK OKAI TOLNA MEGYÉBEN 1896-1940-BEN 1. Bevezetés Előző munkánkban

1 megpróbáltunk tájékozódni arról, hogy a Tolna Megyei Levéltárban őrzött halotti anyakönyvi másodpéldányok mennyire alkalmasak arra, hogy képet alkothassunk az ott feljegyzett halálesetek természetéről és okairól. Megbizonyosodhattunk arról, hogy e források alkalmasak nemcsak a halálesetek számának megállapítására, hanem arra is, hogy más forrásokból származó demográfiai adatok felhasználásával a halálozási arányszámok alakulására is fényt deríthessünk, illetve részletes adatokat nyerhessünk a főbb halálokok természetéről is. Kiderült az anyakönyvezés első tíz évének vizsgálatából, hogy a XIX-XX. század fordulóján, vagyis 1896-1905. között a csecsemők halálozása igen magas volt, minden 4.-5. élveszületett meghalt az egyéves kor betöltése előtt, jórészt a fiatal csecsemő (újszülött) korban. A halálozás a későbbi gyermekkorban csökkent ugyan, de az első életévekben főleg a járványos gyermekbetegségek (a diftéria, a vörheny, a kanyaró és a szamárhurut) tizedelték a gyermeklakosságot, a serdülés felé közeledve pedig a tuberkulózis által okozott halálesetek száma emelkedett. A halálozási adatok vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni egyrészt, hogy az évek folyamán a születésszámok sem állandók, részben az évről évre megfigyelhető ingadozás, részben az egyéb hatások által okozott hosszabb távú változások miatt, másCsordás Jenő: Tolna vármegye csecsemő- és gyermekhalandóságának alakulása a polgári anyakönyvezés bevezetésének első évtizedében, 1896. és 1904. között. Pályamunka, 1999. TMÖL Kézirattár