Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Dr. Csordás Jenő: A gyermekek halálozása és annak okai Tolna megyében 1896-1940-ben

részt azt, hogy a halálozások mértékét jelentős mértékben befolyá­solja a társadalom életszínvonala mellett az egészségügyi ismere­tek színvonala és az ellátás minősége is. Végeredményben e két tényező - a születésszám és a halálozások száma - döntik el, hogy a népesség gyarapszik-e, nem változik, vagy fogyatkozik. A meg­bízható állami anyakönyvezés adatai arról is tudósítanak bennün­ket, hogy milyen betegségek felelősek a halálozásokért és e halál­esetek mely életkorban, mely évszakban következnek be. A már feldolgozott tízéves periódus azonban túl rövidnek bi­zonyul ahhoz, hogy az időközben bekövetkező változások kitűnje­nek ennyi idő alatt. Ezért hosszabb időtartam, az 1896-1940 éve­ket magába foglaló időszak került feldolgozásra a jelen tanulmány­ban. Ez idő alatt jelentős történelmi változások is lezajlottak, mint az I. világháború, a Tanácsköztársaság, majd az ország területvesz­tését eredményező trianoni békeszerződés. De más jelentős esemé­nyek is voltak, például az 1929. évi nagy gazdasági világválság vagy a II. világháborút megelőző gazdasági fellendülés. Ugyanakkor jelentős fejlődésen ment át, különösen az 1920-as évek közepétől a közegészségügyi hálózat, megindult a szélesebb körű népegészségügyi ellátás kialakítása és maga az orvostudo­mány is nagyot fejlődött. Sok tényező változott tehát a négy és fél évtized alatt, amely változások mind hathattak a halálozási muta­tók alakulására. És nyilvánvalóan a lakosság élet-, lakhatási, művelődési, közle­kedési lehetőségei is változtak a négy és fél évtized alatt, gon­doljunk csak a vasúthálózat kiépítése és az automobilizáció hatására a közlekedésben, hírterjesztés változásaira a rádió elterjedése követ­keztében, hogy csak a legnagyobb hatású változásokat említsük. Hogy záróévként az 1940-es évet választottuk, annak techni­kai oka volt. Addig ugyanis az anyakönyvezés az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvi kerületben történt, míg 1941-től az állandó lakóhely szerinti bejegyzést írták elő. 2 Ez után tehát nem történhetett meg, hogy pl. Szekszárd városban évtizedeken át jóval több halálesetet jegyeztek fel, mint amennyi az élve-születések 2 Jekelfalussy József (szerk.): Magyarország helységnévtára. Pesti Nyomda, Bp., 1893. 144-146. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom