Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)
Fuksz Márta: A Petrits család
szakirodalom segítségével pedig megpróbáltam elhelyezni a családot Tolna és Szekszárd iparostársadalmában. A vásárokról külön alfejezetben írtam, és adatközlőim segítségével feltérképeztem azt a körzetet, ahová a családok - köztük a Petrits család is - még elvitte áruit a vásárokba és a búcsúkba. Végül, de nem utolsó sorban szerettem volna pár szóval megemlékezni arról, hogy az államosítások utáni közel ötven évet hogyan vészelte át a család, és hogyan fejlesztette műhelyét Szekszárd egyik legjobban jövedelmező vállalkozásává. 1 2. Céhek Tolnán és Szekszárdon Magyarországon a céhes szerveződés legkorábbi idejét körülbelül a 13. századra tehetjük. Nagy szerepe volt ebben az Erdélybe, Szepességbe és felső-magyarországi bányavárosokba telepített szászoknak. Ezt követően a szabad királyi városokban, az egyházi központokban, majd a nagyobb kereskedelmi utak mentén akár földesúri mezővárosokban is megfigyelhetjük kialakulásukat a 14-15-16. században. Ebben az időben a Dunántúl déli részéről, Pécsről maradtak fenn adatok. Meg kell azonban jegyezni, hogy a török hódoltság területén, melynek Tolna megye is része volt, így az írott emlékek nagy pusztulása miatt nem lehet teljes biztonsággal rekonstruálni a céhek folytonosságát, ha egyáltalán beszélhetünk folytonosságról. Tolnán a 16. században létező szűcscéhről számolnak be a források. 2 Szakály Ferenc feltételezése szerint a kézművesek között nagyobb számmal jelen lévő szabók és vargák, kovácsok és mészárosok is rendelkezhettek érdekvédelmi szervezettel, 3 melyek inkább egyedi esetnek tekinthetők. Eperjessy Géza is egyetért abban, hogy az Alföld és a Dunántúl török által meg1 Köszönetnyilvánítás: Itt szeretnék köszönetet mondani Rúzsa Évának, a Tolna Megyei Levéltár főlevéltárosának folyamatos szakmai segítségéért, Glück Lászlónak a latin nyelvű szövegek fordításában nyújtott segítségéért. Továbbá s köszönet illeti Petrits Józsefet és Petits Szilvesztert, illetve a többi mézeskalácsos család leszármazottját, Stoll Lászlót, Verling Józsefet és Lajtai Katalint, akiknek segítsége nélkül jelen dolgozat nem születhetett volna meg. 2 Szakály, 1992. 121. p. 3 Uo.
