Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

szállt területein megindulhatott a céhek szerveződése a 16. században, de nagyszámú kialakulásuk a török kiűzése után, a gazdasági-társadalmi élet megszilárdulásával kezdődött el.

4 Éppen ezért kivételesnek számítanak e területek mezővárosi és falusi céhei a magyar ipartörténetben. Megalakulásukat, virágkorukat ugyanis a 18-19. századra tehetjük, és ez igaz Tolna és Szekszárd mezővárosok esetében is. A céhek a kézműiparos mesterek érdekvédelmi szervezetei voltak. Nálunk kevésbé voltjellemző a katonai, védelmi szerepük a keletkezésük idejében, mint Nyugat-Európában. Azonban ugyanúgy elláttak vallásos és humánus feladatokat, mint a temetéseken való részvétel, betegsegélyezés, iskolák támogatása, vallásos eseményeken történő felvonulás a céhzászló alatt, ami összetartozásuk egyik szimbóluma volt. Minden céhprivilégium aprólékosan kifejtette és szabályozta a céh belső felépítését, működését, a tagok kötelességeit, a fizetendő díjakat. Meghatározta a szakmai képzés milyenségét, idejét, módját, vizsgáit. Döntött az új tagok felvételéről. Előírta a termékek minőségét, mennyiségét, szabályozta az egész áruforgalmat. Ellenőrizte tagjai vallásos és családi életét is, és végül megbüntette az artikulusok ellen vétő tagokat. Bíráskodott a céh belső ügyeiben, meghatározta a büntetést, majd beszedte az érte kirótt díjat. Tehát a szabályzat megpróbálta kiküszöbölni a céhen belüli egyenlőtlenségeket, az egyik mester meggazdagodását mások rovására.

5 Egy-egy mesterség elsajátításához hosszú és nehéz út vezetett. Ebben a tekintetben nem volt különbség a céhek között. Az iparosnak tanuló fiút 12-14 éves korában adták inasnak a szülei. A tanulóidő három év volt a 18. században, és egyes szakmák esetében négy év lett a 19. században. A céhen belül a legrosszabb helyzetben az inasok voltak. Engedelmeskedniük kellett a mesternek, a mester családjának és a tudásban, rangsorban előttük álló legényeknek is. Az inasok kezdték a legkorábban a munkát a műhelyben, mert ők fűtötték be a kemencét, és este nekik kellett kitakarítaniuk, majd előkészíteniük mindent a másnapi munkához. Az 4 Eperjessy, 1967. 8. p. 5 Balázs Kovács-Deli, 1999. 11. p.