Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

ket, mikrofilmeket, közigazgatási és peres iratokat, földmérési jegyzőkönyveket, nem utolsósorban pedig újságcikkeket. A katolikus egyházi anyakönyvek családra vonatkozó 18. századi részét a Tolnai Katolikus Plébánián találtam meg. Ezenkívül a kutatást kiegészítettem a Magyar Országos Levéltár, a Budapesti Fővárosi Levéltár, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és az Iparművészeti Múzeum anyagaival is. Gyűjtésem során eljutottam ahhoz a másik három Tolna megyei mézeskalácsos családhoz is, akik ma már nem gyakorolják ezt a régi mesterséget, de az 1950-60-as évekig a Petrits család mellett nekik volt meghatározó jelentőségük ebben a szakmában. Az ő családtörténetüket - amely legalább olyan gazdag, mint az általam kutatott Petrits családé - nem részleteztem, csak ott, ahol a téma megkívánta. Viszont tárgyi emlékeik, szóbeli hagyományaik sokszor segítettek a Petrits család által elmondottak elmélyítésében, alátámasztásában. Petrits József rendelkezésemre bocsátotta a család birtokában lévő hivatalos dokumentumokat, tanonciskolái bizonyítványokat, mesterleveleket, iparengedélyeket, elődeik hagyatékából megmaradt tárgyi emlékeket, és betekintést nyertem a család fotóalbumába, melyek nélkülözhetetlen bizonyítékai egy speciális kézműipari ágazat fejlődésének és az iparostársadalom megismerésének. A bevezetést követő második fejezetben a szakirodalomra és a Tolna Megyei Levéltár anyagára támaszkodva felvázolom a tolnai és a szekszárdi céhek életében bekövetkezett változásokat 1872-ig. Az inasok és legények mesterré válása közben be szerettem volna mutatni, hogyan lehettek a céhek az iparostársadalom legfontosabb szervezeti egységei felbomlásukig, iparegyletté alakulásukig. A harmadik és negyedik fejezet témája a család gazdasági és társadalmi helyzete, illetve az általuk űzött kézműves mesterségek részletes bemutatása különös tekintettel a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterségre, mely szakmát a család ötödik generációja sajátította el. A levéltári források tükrében részletesen elemeztem milyen értékű tulajdonnal bírtak, mely helyi szervezetekhez, testületekhez csatlakoztak a család tagjai. Mindezt az egymást követő generációk sorrendjében. A monográfiák és a társadalomtörténeti