Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

bői és mezővárosból összesereglett népfelkelők. Mi ez, ha nem röplapra, újságra kívánkozó esemény? S valóban nem késik az Örömhír! Freudén Nachricht! című kétnyelvű röplap, amely már alcímében hírül adja: „Roth és Philippovics Tábornokok Dandára nincs többé!" Az egyoldalas röpirat ezután szenvedélyes hangon részletezi az eseményeket, majd így fejeződik be: „A dölfös Pártütő Jellacsics, ki a magyar korona gyöngyei után szemtelenkedett kezeit kinyújtani, kengyelfutóvá lealázva, gyülevész népei mint ősszel a legyek hidlanak el! Kevés nap még csak, s bitor Ellenség nem fogja Hazánk szent földét tiporni!" A Tolna Megyei Levéltár birtokában található korabeli dokumentum azonban azt is jól mutatja, nem a szekszárdi nyomdában, hanem a pécsi líceum nyomdájában készült, már október 8-án, vagyis az események után két nappal. Nem föltételezhetjük, hogy ebben a helyzetben a Perger Nyomda félelemből nem bocsátotta közre az Örömhírt, hiszen, ha erre igény merül föl, aligha tudott volna ellenállni a követelésnek. Sokkal valószínűbb, hogy sem a nyomdásznak, sem a forradalom helyi vezetőinek nem jutott eszébe, hogy ezt könyvnél mozgalmasabb, gyorsabb formában tudassák a korabeliekkel. Más forrásból azt is tudjuk, hogy Perger Sándor e nevezetes napokon nem állhatott a nyomdagép mellett, mert maga is Ozoránál buzgólkodott a diadal kivívásában. 1848-1849 után a Perger Nyomda főleg hivatalos iratok előállításából élt, óvatosságára jellemző, hogy mindössze néhány hitélettel kapcsolatos kiadványa jelent meg ezeken kívül. Nagyon fontos azt is tudnunk, miért éppen Szekszárdon indul később az időszaki sajtó, miért nem Dunaföldvárott, Dombóváron, Bonyhádon, esetleg másutt. Nem mondhatjuk azt, hogy az igény egyik vagy másik fenti helységben kisebb lett volna a sajtó iránt, mint a megye székhelyén, mégis egyes körülmények abba az irányba hatottak, hogy nem a hasonló fejlettségű mezővárosokban, hanem Szekszárdon kezdődött a megye újságkiadása. A legfőbb ok, hogy a megye nem volt semmilyen tekintetben gazdasági egység, a piaci és kulturális vonzáskörzetek eltértek a jogi határoktól. Bonyhád és Dombóvár, valamint Dunaföldvár számára sem Szekszárd jelentette a várost, hanem másfelé ragadta őket érdekkörük. Dunaföldvár Kecskemétet, Dombóvár a nagy fejlődésnek induló Kaposvárt, Bonyhád pedig Pécset tekintette 374