Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329
a rendbiztosításra hivatott erő veszélyérzetét fokozza, döntésképességét csökkenti. Bár Darányi interpellációjában megemlítve, abszurdumnak tartotta - egyúttal a hadbíróság illetve az első fokú bíróság, Horváth csendőr (Gábriel általi) megtámadását kimondó döntéseinek cáfolatát látta benne - a Nagy Ferenc tanúvallomásában elmondottakat, az az esetlegességével nagyon is elképzelhetőnek tűnik. Eszerint Horvát István csendőr akkor sütötte el fegyverét, mikor azt el akarták venni tőle, de nem amiatt, mert fegyverét megragadták, vagy megragadni próbálták, hanem ijedtében, amit az váltott ki, hogy a mellette lévő Nagy Ferenc a támadót elrántani próbálta, aki így a csendőrre esett. Az így eset első lövés kiválthatta a többit, így a két társ sortüzet is. Ebben az esetben kétségtelenül nem szabályos, körültekintő fegyverhasználatról van szó, hanem egy pánikreakció eredményéről, de ennek valószínűsége közel annyira fennáll, mint a hivatalosnak elfogadott, szabályszerű, a hadbíróság vizsgálatban elfogadott változaténak. Ez esetben megmagyarázható az is, hogy a csendőrre támadó Gábrielt miért nem érte lövés. Darányi a pincehelyi választásnál történtek általa előadott változatát Márton Gergely, Gábriel József, Csapó György és Reberits Imre, polgári büntetőperben elhangzott tanúvallomásaira alapozta. Interpellációjában feltett öt kérdés egyike éppen arra vonatkozott, hogy a miniszter hajlandó-e ezen vallomásokat fokozottan figyelembe véve, a Pincehelynél 1901. október 2-án történt csendőri fegyverhasználat körülményeit másként megítélni. Ehhez kapcsolódóan Darányi még azt tudakolta a minisztertől, hogy 1., az általa elmondottak, hivatkozott tanúvallomások ismeretében elrendel-e új hadbírósági vizsgálatot, 2., igaz-e, hogy a hadbírósági eljárás során a csendőrökön kívül senki mást ki nem hallgattak 3, helyese, hogy a csendőrök hét ember életének kioltásáért, tizenegy megsebesítésért, kitüntetést kapnak; 4., milyen okok magyarázzák ezt." 9 Nyiri honvédelmi miniszter válaszában ~ elsőként a hadbírósági eljárásra vonatkozóan közölte, hogy annak keretében 36 tanú kihallgatása történt meg, köztük a helyszínen biztosító dzsidásoké, 119 OGYKKN 1903. november 18. 174. p. 12ü OGYK KN 1904. június 11. 147-150. p. 361
