Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

akik szintén - de még megsebesült néppártiak is - a csendörökhöz I 9 1 hasonlóan nyilatkoztak a tragédia körülményeiről. A honvédelmi miniszter a Darányi által megnevezettek tanúvallomása kapcsán felhívta a figyelmet, hogy a polgári büntetőperben kihallgatott 450 tanú közül 395 a fegyverhasználat körülményeire vonatkozóan információval nem szolgált, és csak 55 tanú vallott azzal kapcsolatban. Ezen első pillanatra meglepően kis szám kapcsán ne felejtsük el, hogy a polgári büntetőpert nemcsak a csendőrsortüzzel kapcsolatos események, hanem a tragédia előtti és utáni órákban, illetve a település több részén történt atrocitások miatt - melyeknek egyébként erőteljes zsidóellenes felhangja volt -, indítót1 71 ták. A honvédelmi miniszter válasza szerint ebből az 55 tanúból csak ketten állítják, hogy a csendőrök ok nélkül lőttek, arra alapozva, hogy a néppártiak legalább tízlépésnyire voltak a csendőröktől, így fegyverhasználatra indok nem állt fenn. Viszont kettőjük tanúvallomását

123

, miképp Márton Gergelyét, Gábriel Józsefét és Csapó Györgyét a Darányi általi felvázolt verzió szempontjából indifferensnek, azt bizonyítóerejűnek nem találta.

124 A bosszúvágy hajtotta csendőrökről szóló változatot Darányi leginkább Reberits Az 1902. évi csendörségi zsebkönyvben 32 tanú van feltűntetve. 122 A zsidóellenes megnyilvánulásokról, annak hátteréről ld. CSEKŐ, 2005. A tragédiát követően a néppártiak közül többen még a csendőrsortüz bekövetkeztéért is a zsidókat okolták. Amiképp ez a vádtanácsi végzésben Pintér Károly plébános terhére rótt kijelentésben is tükröződik: ,,Látjátok barátaim, ezek a büdös zsidók miatt kellett azt a vérrontást végezni, ez gazság, hol van itt az igazság" A szekszárdi kir. törvényszék 2240/B/1902. számú végzése 8. p., BML Pl IV. 372/1902. Ezek ketten is állították, hogy történt kődobálás, egyikük azt vallva, hogy azt a Rátkayt támogató függetlenségi Kossuth-pártiak tették. A miniszter szerint azonban utóbbi tanúskodása nem hiteles, hiszen a büntetőperben tett tanúvallomásakor ellentmondásba keveredve azt vallotta, hogy a csendőrök a függetlenségi pártiak felé kényszerültek hátrálni. A törvényszéki elnök kérdésére miszerint ez, hogy lehet, ha a függetlenségiek voltak a kőhajigálók, a tanú állítólag nem tudott felelni. OGYK KN 1904. június 11. 148. p.; A másik tanú szerint a zűrzavart, majd a csendőrsortüzet egy, a kordonon magát átverekedő függetlenségi párti okozta, aki a néppártiakat Rátkayzászlóval ingerelte. E vallomásokról a tárgyalással egyidőben ld. Alkotmány 1903. június 26. 10. p. '"

4 Márton, Gábriel és Csapó vallomása döntően arca tért ki, hogy Gábriel nem támadta meg Horváth csendőrt, azok Nagy Ferenc utasítására lőttek. 362