Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

tesek, választók mozgásának közbiztonsági okokra való hivatko­zással történt karhatalmi akadályoztatása szerepelt, gyakran sza­vazatuk leadásában is meggátolva őket. Hasonlóval találkozha­tunk Benedek Elek két választási fellépése körülményeit kendő­zetlenül bemutató leírásában. Eszerint Benedek másodszori, im­már ellenzéki jelöltként, 1892-ben történt indulásakor jelentős szavazattól eset el, mikor a szavazni vonuló választóit a velük szembehaladó katonaság a csendőrök segítségével az utca két szé­lére szorította. így kitűnő lehetőség nyílt a kormánypárti kortesek számára, hogy a kialakult kavarodásban újabb szavazókat szerez­zenek az ellentáborból. 2j Szintén előtérbe került a katonaság sze­repe az 1895. évi nyitrai pótválasztásnál, ahol az országos sajtóban megnyilvánuló felháborodás, illetve a Néppárt politikusainak par­lamenti tevékenysége - interpellációk mellett parlamenti delegá­ció helyszíni vizsgálatai - hatására Perczel Dezső belügyminiszter a katonaság Nyitrán történő összevonásának utólagos elismerésére kényszerült. 24 A néppártiak kifejezetten sérelmezték az ifj. gróf Zichy János néppárti és Latkóczy Imre államtitkár, szabadelvű je­lölt küzdelmét hozó választás előkészületei közül a karhatalmi biztosításul kirendelt katonaságnak házaknál, jobbára az egyházi 9 S épületekkel tarkított felsővárosban való elhelyezését. Mint az eddigiekből is kiderül, a csendőrség és a katonaság szerepe a dualizmus kori választásokon meglehetősen ellentmon­dásos volt. Figyelembe véve a csendőrség és a katonaság feladatai terén adódó eltéréseket is, megállapítható, hogy míg a korabeli vá­lasztási gyakorlat miatt a karhatalom helyszín- és rendbiztosítási célú, megfelelő nagyságú jelenlétére szükség volt, addig a csend­őrség és katonaság választásokon való közreműködése ezt gyakran túllépte. Ez a meg-megismétlő gyakorlat pedig kialakította azt a 22 TATÁRJÁRÁS, 1897. 101-108. p. 23 BENEDEK, 1920. 60-63, 77-85. p.; Idézi GERŐ, 1988. 108-115. p. A műfaj szubjektivitása ellenében növeli a visszaemlékezés hitelét, hogy Benedek öt évvel korábbi kormánypárti színekben történt megválasztásának körülmé­nyeiről hasonlóan elítélően írt. 24 Erről mások mellett ír pl. Koroknai, 1985. 109. p. 25 TARNÓCZY, 1895. 12-27. p. A kötet értéke, hogy a választási elnök szem­szögéből enged egyedülálló betekintést az egyoldalú választási eljárás ku­lisszatitkaiba. 335

Next

/
Oldalképek
Tartalom