Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Kaczián János: A Tolna megyei akadémikusok • 23

díjas Ferenczy József Garay János életrajza című pályamüve lett 25 . Szekszárd is megtette a magáét. A költő szobrának avatásakor, 1898-ban kiadott díszes Garay Album Bodnár István szerkesztésével jelent meg. Garay a maga korában szívesen olvasott és népszerű költő volt. Irodalmi értékítéletkor csak a müvek alapján szabad mérlegelni, a nagy kortársak - Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály - költészetének ismeretében. A Garay család legidősebb fia, János 1812. október 10-én született Szekszárdon, a mai Széchenyi utca-Szent István tér sarkán lévő épület helyén állt családi házban. Első iskoláit is Szekszárdon végezte, Pécsen tanult tovább, majd bölcsészetet hallgatott Pesten. A jó tollú, tehetséges újságíró hamar nyilvánosságot kapott a Honművész és a Regélő című lapoknál, nevét együtt emlegették a hazai literatúra nagyjaival. A pesti kisemberek - a háziúr, a kisinas, a tejesasszony és mások - ábrázolásával, majálisok és népünnepélyek leírásával gyorsan nőtt népszerűsége. Példaképének Vajda Pétert tekintette, aki ,,lehozta a világosság fáklyáját az égből. " 26 Rövidre szabott életútja tele volt megpróbáltatással. 27 Első szerelme még a házasságkötésük évében meghalt, fiúk is csak öt napot élt. Második házasságából három gyermeke született, a családjáról való gondoskodás, a télen fűtetlen lakás, a gyertyavilág melletti éjszakák felőrölték maradék erejét is. Bezerédj István tapintatos segítsége abban nyilvánult meg, hogy a harmadik gyermek keresztapaságát vállalva küldött adományokat. Bár megkapta kora lehetséges elismeréseit, előbbre jutását nélkülözések és betegségek nehezítették. Fiatalon, 1839. november 22-én a Tudós Társaság Nyelv- és Széptudomány­osztályának levelező tagjává fogadták, 1842-ben a Kisfaludy Társaság vette soraiba. „író vagyok testestül-lelkestül; az irodalmon kívül nincs állásom s nem is akarom, hogy legyen..., " írta köszönő válaszlevelében. 28 Széchenyi István javaslatára 1845­ben az Akadémia díját kapta Fényes Elekkel megosztva. A korabeli kritikák dicsérték ugyan Garayt, de színpadra vitt drámái Korok és emberek... 29. p. A magyar sajtó; 460-462. p. Tollharcok; 176; 281; 342; 524. p. Garay-album; szerk. Bodnár István. Budapest, 1898. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom