Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5

ző. Hiszen 1848-ig a megye a nemesi jogokkal rendelkezők önkormányzati szerve. A nemesi közszabadság része volt, hogy bármely nemes politikai akaratát személyesen is érvényesíthette a vármegye nemességét magába foglaló közgyűlésén, mely a vármegye legmagasabb jogkörű szerve volt.

3 Ezzel szemben az 1848. évi törvény egy a népképviselet elvét érvényesítve, egy szélesebb alapon összehívott közgyűlés megtartását írta elő, melynek feladata volt, hogy a végleges szabályozásig a közgyűlés hatókörét átvevő állandó bizottmányt válasszon.

4 Ezzel a megye életében kialakult egy állandó létszámmal bíró testület, mely a népképviselet elvének megfelelően meghatározott időre a megye ügyeinek intézésére felhatalmazást kapott. A nem eléggé körülírt szabályozás következtében e testületeket megválasztó megyegyülések országszerte különbözőképpen zajlottak.

5 Erre Tolna megyében az 1848. május 1-én tartott közgyűlésen került sor. Az ekkor 318 taggal felállított állandó bizottmány - eltekintve az osztrák megszállás miatt 1849. február 9 június 12-ig tartó időszaktól - 1849. augusztus l-ig látta el az egykori megyegyűlés teendőit.

6 Több mint tíz évvel később, a Bachkorszak végét jelentő októberi diploma kiadását követően állhatott fel újra a megye állandó bizottmánya, mely a rövid átmenetnek A nemesi közgyűlések Tolna megyei történetéhez részletesebben ld. Csapó Mária: Tolna megye a reformkori politikai küzdelmekben. Értekezések a történeti tudományok köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. 18-92. p.; Dr. Braun Sándorné: Tolna vármegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) In: TTT VIII., 135-136, 146-154. p. A nemesség nagy részének közgyűléseken való részvételére fontos kérdésekkor, kiváltképp követválasztásoknál és a megye vezetőinek tisztújításakor került sor. Ezeken a kisnemesség tömegeinek részvétele a helytartótanács 1819-es rendeletét - mely a megyei tisztújításoknál a szavazatok egyenkénti számbavételét rendelte el - követően vált gyakorlattá. A politikai döntéshozók ilyen mértékű kiszélesedése a vármegyeházán korábban ritkán látott rendbontásokkal, illetve egyéb káros hatásokkal járt együtt, ld. Csekő Ernő: Etetés-itatás a követ- és képviselőválasztásokon. In: Hedonizmus. Szerk.: Bana József, Győri Tanulmányok 25, Győr 2001. 71-80. p. 1847/48. évi országgyűlési törvényczikkelyek 43. p. Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Osiris Kiadó, Budapest 1995. 57-62. p. 6 Dr. Horváth (1978) 177-179, 188. p. 7