Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

bukó is megtalálható Gemenc területén. Állandó fészkelő a cigány-csaláncsúcs, a poszáták néhány faja. Mivel nem vagyok ornitológus, a felsorolás valószínűleg messze nem teljes. Duna ártér Békák zenekara megszólal hajnalba, Oly egyszerre kezdik, mint egy rezesbanda. Elfájnak egy verset, honnan tudják vége, Egyszerre borul csend a tónak vizére. Karmester sem tudja pontosabban dolgát, Oly egyszerre kezdik és hagyják a nótát. Ha így énekelnek szárazon a sásba Egy hét múlva biztos a víz áradása. Zenekaruk engem soha be nem csapott Öreg halász füle is rájuk hallgatott. A tószéli füzes, mint egy abrosz széle, Alácsüng, lehajol a víznek tükrére. Holdvilágos éjjel megnézik magukat Felfedezik benne hajlott derekukat. Törzseiket gomba és rovar támadja, Lassan közeledik számadásuk napja. Lakóhelyet adnak nyuszinak, seregélynek, Törzsükben esténként rovarok zenélnek. Zöld kalapos ember megméri törzsüket, Komoran és csendben várják végzetüket. A két régi birtokos gazdálkodása Ahogy a leírtakból kitűnik a nemes nyarak esetében, ugyanúgy a gazdálkodást illetően is merőben eltért a szemlélet és a gyakorlat a volt két tulajdonos között. A Közalapítvány csak ipari és kereskedelmi feldolgozásra már alkalmas készterméket adott el és forgalmazott. Mindezt a saját gazdasági eszközeivel és műszaki gárdájával állította elő. Az értékes és nagyobb volumenű árut rendszerint írásbeli zárt versenytárgyaláson külföldi vevők számára is meghirdette. Ebből egyenesen következik a 370