Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Halászat - halásztörténetek Ezen a hatalmas, holtágakkal, tavakkal, fokokkal át-meg átszőtt területen a halászatnak ősi szokásjogán alapuló igen régi hagyományai és szokásai a mai napig is megvannak. Amikor még az 1854-es év előtti állapotok uralkodtak az itt élő embereknél a halászat szinte senkitől nem korlátozott joga természetes volt. Az akkori halbőség és a gyakori vízjárások egyszerű halászati eszközeikkel kevés fáradtsággal is nagy halfogásokat eredményeztek. Ilyen nagyon régi és egyszerű fogási mód volt a nádból vagy erős hosszú egyenes vesszőből készült, fokokon, lapokon felállított vejsze, amelyből a halat időközönként csak ki kellett szedni. A fokoknak jól bevált szerszáma volt a csuhé vagy emelőháló. Négy körömre szerelt szabályos, négyszög alakú háló, amelyet egy villás nyél segítségével lehetett leengedni a fok fenekére vagy onnét kiemelni. Ennek nagy mesterei főleg a decsi és őcsényi lakosok voltak. A mai időkben mint ügyes orvhalászok. Használatos szerszám volt még a nyomó és a tapogató kukucska (bátai szerszám), a dobóháló vagy pöndő háló. A régi feljegyzések tanúsága szerint az uradalmak, így Közalapítvány és az Érsekség is a területén lévő belső vizeket, holtágakat, tavakat és az élő Dunaszakaszt is bérbe adva hasznosították. Ez a bérbeadással történő hasznosítási forma 1945ig megmaradt. A nagy Dunaszakaszt mindkét birtokostól legutolsó bérlő a tolnai Isgum család volt. Ezek a bérlők feles halászokat tartottak, akik a saját szerszámaikkal a fogott hal fele értékének a fejében dolgoztak. Mivel a nagy távolságról a lakott helyekre haza és kimenni szinte lehetetlen volt, kialakultak a halásztanyák. Ezek a halásztanyák fénykorukat 1900-tól - 1945-ig élték. A hal a fejlődéssel egyre keresettebb áru lett az elszállítása felgyorsult, és a halászat jó kereseti lehetőséget biztosított. így alakultak ki a nagy- és kishalászathoz a tanyák és a szerszámok. A nagyhalászok nagyhálóval 6-8 fővel nagy rekeszeken, tavakon, holt Dunákon vagy a folyó Dunán halásztak. A kishalászok, varsával és egyéb kis szerszámokkal (csuhé, kece, kiscsuhé, kukucska, dobóháló). A nagyhalászoknak és a kishalászoknak külön telephelyei, tanyái voltak. Ilyen halásztanya volt Felsőgemenc, Siótorok, Feketeerdő, Buvat, Veránka, Lassi, Kisrezét, Cserta, a decsi nagy 346