Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Holt-Duna, Bárkarakodó. A nagyhalászok zömében tolnaiak voltak, akik hét elején mentek ki, és a hétvégeken mentek haza. A kishalászok rendszerint közeli lakosok voltak. A kis- és nagyhalászokra egyaránt a halőrök, tópásztorok felügyeltek. A nem gazdaságosan vagy időlegesen halászható belső vizeket a bérlő sokszor helybeli vagy környékbeli lakosoknak bérbe adta. A bérbeadás ezeknek a bérlőknek búzában vagy annak árában történt. Ilyen búzabérlet volt régen Keszeges, Zátonytava, a töltés kubik, sőt a gemenci vonalút árka is. Az utóbbi kettőben napjainkban nemhogy hal lenne, de még víz és béka sincs. A sárközi lakosoknak szinte születésüktől kezdve vérükben volt a halászat. így az egyre korlátozottabb halászat orvhalászatban, csikészetben testesült meg. Az orvhalászok és csikészek ugyanis a halászat korlátozását gondolatvilágukban nem ismerték el. Ebből kifolyólag áradás, apadás alkalmával, főleg 1945-ig, az erdőben éjjel-nappal, lépten-nyomon találkozni lehetett velük. Az összes fokok, Vízfolyások tele voltak csuhé ülőkékkel (górékkal). Rendszerint ketten, hárman együtt csuhéztak felváltva. Éjjel a parton, az erdőben tüzeltek, melegedtek. Egy-egy lapos nagyobb réten, tisztáson sokszor 10-15 orvhalász is összesereglett ivó halat lesve. Ami nagyon is érthető volt, mert volt olyan eset, hogy annyi halat lehetett fogni, hogy el sem bírták vinni. így a halászszenvedélynek néha ez szabott csak gátat. A halőrök, tópásztorok, erdészek ezt természetesen tiltották, de egy nagyobb áradás esetén a tengerré változott területen nem sok sikerrel. A mindenkori vadászbérlők és a vadászati területet felügyelő vadászszemélyzet is örökös harcban állt az orvhalászok, gombázók, csikészők

32 hadával. Nem is alaptalanul, azért mert a halászat, vadászat rokonfoglalkozás, és a területet, körülményeket jól ismerő orvhalászok között orvvadász is igen csak akadt. A régi, eldugott puskákba sörét helyett a vágott ólom is jól megfelelt, hatásosnak bizonyult. A tettenérést kivéve ezeket az eseteket bizonyítani nem lehetett, a fegyverrejtegetés magában csak kihágás volt jogi szempontból, azért nem vont magával szigorú büntetést. A felszaporodó vadlétszám és kispuskák megjelenése is szinte kínálta a vadászást. A hal ára és a fogás A kereső, csavargó, bóklászó ember sárközi elnevezése 347