Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

koronáját az 1930-as években teljesen letépte, azóta részben regenerálódott. Az egykori faraktár sarkán áll. A decsi nagy Holt-Duna menti öreg szil a volt vadőrlakás dombjának szomszédságában áll, ma is egészséges. Mellmagassági átmérője 123, körmérete 386 cm. A Gyöngyös-oldali öreg tölgy. Mellmagassági átmérője 123 cm, körmérete 386 cm. A szuloki Címer-foki két öreg tölgy talán az ártér legöregebb és legnagyobb fája. Méreteik hatalmasak, az egyik körmérete 630 cm, átmérője 200 cm, a másik körmérete 615 cm, átmérője 196 cm, életkorúk több száz esztendőre tehető. Az egyik törzsében egy jókora odú van. Ha az utókor megkíméli ezeket az öreg fákat, még egy-két századig békésen vigyázzák a gemenci tájat. Öreg tölgyek A derekuk mohás, úgy állnak a vártán, Szemlélik a tájat, nézelődnek némán. Idézik a múltat, melybe visszanéznek, Jó másfél század az, melyet megidéznek. Gyalogút, kocsiút vezet el alattuk, Ősszel koppanva hull le reá a makkjuk. Koronájuk tépett, hellyel-közzel szára, Mutatván a jelét lassú elmúlásnak. Magasról nézik még Sárköznek határát, Ha tiszta az idő Zengőnek a hátát. Hosszú éltük alatt, de sok mindent láttak, Izzadó aratót, ahogy rendet vágtak. Habos lovat hajtó nótás cigányokat, Jókedvű, mulató duhaj magyarokat. Hallgatták a nótát, a szeleknek szárnyán, Fülemüle dalolt koronáik ágán. Sötétlő süvegük a tájba magaslott, Rajta pihentek meg az örvös galambok. Vándormadaraknak mindig szállást adtak, Nyáron a rigóknak, télen a karvalynak. 343