Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

A derekuk vastag, a vihart még állja, Ahol beteg, odvas, mókusok tanyája. Ami köröttük volt már többször levágták, Erdész tiszteletből őket már nem bántják. Vigyázzák a Sárközt, amióta szántják, Gyümölcsösük zöldjét, göröndöknek hátát, A réteknek füvét, ahol gólyák járnak, Regélő tanúi a múló világnak. A régi erdészház gazdáit mind látták, Ort álló szomszédként vigyázták tanyáját. Hogyha élte végén temetőbe vitték, Emlékét őrizve a lombjukkal fedték. Meggyászolták némán, ahogy tőlük tellett, Fajtájukból adtak koporsót, keresztet. Kegyúri járandóságok (papifa) Egy 1877-ben keltezett okmány

29 felsorolja a Királyi Közalapítvány támogatását a felekezeteknek és azok intézményeinek, iskoláinak. Az akkor államilag elismert egyházak szerepelnek e járandóságok és támogatottak sorában. Ez az intézményes támogatás egészen a Kir. Közalapítvány fennállásáig, illetve államosításáig létezett. Az egyházaknak juttatott tűzifa támogatás nagysága ismeretes előttem, ugyanis az a bátaszéki gondnokságnál az erdészkerületekre lebontva szerepelt. A gyöngyös-oldali kerületnek kellett a kegyúri járandóságú fát (un. papifát) a decsi katolikus és református egyháznak kiszolgáltatni minden év március 31-ig. A szállítást a hívek saját fuvareszközökkel végezték. A fa űrmértékben eltért az akkor szokásostól, ugyanis mérete csak 100x100x100 cm volt, minősége kizárólag hasábfa lehetett. A fatermelők szívesen termelték, hiszen bére azonos volt az erdei 100x100x135 cm-es űrméterével. A fa faja az ártéri jellegű erdőkben puhafa, rendszerint fehérnyár volt. Az erdész a helyszínen adta át, elismervény ellenében a megbízott egyházi vezetőnek. Az elismervény egyben elszámolási okmány is TMÖL. M. Kir. Közalapítványi uradalom iratai 1877. 344