Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

kévébe kötni és a kompra rakni. Közben baltával is segítettek a kéregnek, hogy gyorsabban lejöjjön. Szóltam nekik, mire ők: „Még két rakodás következik, úgyis lehullik." Nem nagyon értettem vele egyet, de nem éleztem ki a dolgot, és valóban alábbhagytak az erőszakos fejtéssel. Közben az az ember, aki kévézte és hordta a kompra a kérget, kiállt a munkából. Ebédszünetben megtervezték, hogy Baján eladják, és a „Bubus"nál sok sört ihatnak érte. A sörivásról csak annyit, ha volt kedvük és pénzük azt mondták a kocsmárosnak, hogy ne vesződjön a kiszolgálással, eresszen egy vödörrel, tegye le az asztalra, majd kiki merít magának. Már majdnem kész volt a rakodás, és szépen szaporodtak a kévék. Közben a rakodó körül is volt, vékony nyárfa száradék, „castró", amit kézzel el lehetett törni és bekévézni. Mondták, hadd szedjenek pár kévét maguknak, úgyis itt rohad. Mondtam, rendben van, de balta nincs. Természetesen főnök nincs. Ennek folytán előléptem főnökké. Ha kellett, tudtak viselkedni. Az egész müvelet, a rakodás, a kéreg és castró az utolsó stádiumban tartott. Váratlanul megérkezett a főnök, mármint az övék, maga vezette motorcsónakon. A két kishajó, a motoros és a komp olyan helyzetben állt, hogy a komp rakományát nem vette rögtön észre. Üdvözöltük egymást, nekem régen osztálytársam volt. Közben lenézett a rakott kishajókra, és felfedezett egy-két erőszakosan megkopasztott rönköt. Kérdi tőlem, hogy szóltam-e nekik. Igen mondtam, de nem arattam vele sikert. Közben tovább beszélgettünk, a rakodók is tették a dolgukat, és a kérget hordó ember is éppen az utolsó kévék szállításával foglalatoskodott. Elkészült a rakodás, bontották már a járókat, a főnök tőlem is, tőlük is búcsúzott, nem szólt a dologról nekik semmit. Mielőtt lement volna a motorcsónakhoz, a partról jó hangosan beszólt a motoros hajó vezetőjének, hogy addig nem indulhat el Bajára, míg a kompon egy szál kéreg lesz. A motoros vezetője kis várakozás után nyugtázta: „Értettem főnök" Tovább egy hang sem volt. A főnök elindult a motorcsónak felé, le a parton. A parton levő társaság hallgatott és dermedten egymásra nézett. Aki éppen az utolsó kévét vitte, megállt a kompon, fölnézett az égre, és úgy vágta a grébecbe a kévét, csak úgy sustorgott a víz. A kompon álló Kacsa a parancsot hallva két kézzel megfogta a kalapja szélét, a füle mellett folgyürte, ránézett 337