Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

a kompra, majd egy hosszú egyenes köpést eresztett meg a vízbe. Ezzel nyugtázta a parancs vételét és megmásíthatatlanságát. Ugyanez a gárda egy másik alkalommal egy MAHARTuszályt rakott nálam. Rendesen, szorgalmasan dolgoztak. Akkor még lehetett száraz fát, szedelék fát adni, nem a munka fejében, hanem pénzért, alacsony áron, mondjuk bérkiegészítésként. Ezt hajórakás esetében egy vezető engedélyezhette fizetés ellenében. A hajórakás után megmondták, hogy egy erdei űrméter fára, szedelékre nálam befizetnek. Ami meg is történt, jeleztem nekik, hogy a vízpart közelében hol szedhetik meg a fájukat. Erre megszólalt a vezér, tán büntetni akarom őket. Találnak ők Bajához közelebb is, nem eveznek teherrel 15 kilométert. Az igaz, csak a fát itt fizették be. Megszólalt a vezér: hát amióta egy Isten a gazda, majd ők elintézik, erre gondom ne legyen, csak bízzam rájuk. Mit tehettem? Rájuk bíztam. Tőlem üres ladikkal távoztak. A vasuszály megrázza magát 1934-ben az akkori gyöngyösoldali kerületben a lágy tűzifa jelentős részét a csillagtéri rakodón készletezték, és a rezéti ágban tárolták. Az ott tárolt lágy tűzifát a bajai Deli cég vette meg kb. 1500 eürm3-t. Ezután uszályokon folyamatosan szállították kisebb-nagyobb tételben a cég bajai fatelepére. A tűzifa, augusztusra járt az idő, már jól megkopott. A maradékot a cég még az ősz, tél beállta előtt el akarta szállítani a bajai telepére. Ezért felküldött egy keskeny, hosszú gabonás uszályt. Ez az uszály méreténél fogva lett a történet egyik fő okozója az emberi hibákon kívül. A cég az uszállyal felküldte a berakó munkásokat is, akik rendszeresen nála is ilyen munkán dolgoztak. A munkások gyakorlott emberek voltak, a hajón és vízen otthonosan mozogtak. Az uszályt már harmadik napja rakták. Nyári szünidőben elmentem az uszályrakást megnézni édesapámmal a rakodóra. Délután volt, úgy 3 óra után a berakás már éppen a végénél tartott. Azon a napon rettenetes meleg volt, szinte egy levél sem mozdult. A berakandó fa is olyan száraz volt, hogy a napon majd kigyulladt. Zömmel nyár és fűzfa. Ennél fogva igen könnyű. Az uszályt úgy rakták meg, hogy az uszály külső széléig volt kirakva a fa a kamrák felett jó magasan. Az ott lévő anyagot mindenáron 338