Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Az utolsó 50 évben a tó átlagos mélysége közel egy méterrel, de a be- és kifolyásoknál még többel is csökkent. A területe is jócskán zsugorodott. Malomtelelő Kora őszi párás este csend honol a tájon, Sápadt holdnak gyenge fénye áthatol áfákon. Hideg észak üzenetét a vadlibák hozzá, Mert nem tudják elmondani, ezért csak gágogják. Ritkán bele-beleszólnak a csendes estébe: így vagyunk mi, eljött az ősz, a nyárnak már vége. Csillagoknak országútján ide-oda járnak, Megnézik, hogy csendes szállást vajon hol találnak. Nagy tó van az erdő mélyén, kerek, mint a zsemle, Valamikor vízimalmok is teleltek bene. Körös-körül széles a sás sarjúja boglyába, Egy-egy bika haragjában bedöf oldalába. Ez csak olyan levezetés, a haragnak vége, Elmúlott a lakodalom, merül feledésbe. A násznép is szerteszéledt, ki jobbra, ki balra, Legelésznek és nem adnak semmit a haragra. Amikor az esti csillag felragyog az égen, Fehér pára, mint a fátyol, megül a tó szélen. Hulló lombú fűzfaszegély várja a libákat, Alászállt a zöldje már a súlyomnak, hínárnak. Amikor az első csapat siet a szállásra, A távolból követi a többi gágogása. Szárnysuhogás, vízcsobogás jelzi, hogy leszállnak, A tó vizén békességben halkan diskurálnak. Az éjszaka csillagfényes, a tópart már deres, A keleti hajnalpír már lassan utat keres. Az árnyékok derengenek a hajnali ködben, A tóról az éji fátyol már lassan fellebben. Öreg gúnár röviden szól, az indulást jelzi, 331