Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

az alkalmas helyet a tó meredekebb oldalán, megtöltötte a puskáját és várt. Ugyanekkor a tó túlsó partján az orvvadász is ezt tette anélkül, hogy egymást észrevették volna. Amikor néhány kacsa lőtávolságon belülre repült, az orvvadász sem maradt tétlen. Ráduplázott az alacsonyan szálló kacsákra pontosan az erdész irányába. A lövés majdnem talált. Az erdész szentül hitte, és nem alaptalanul, hogy a lövés neki szólt. A torkolattűz irányába visszaduplázott. A lövés talált. Az orvvadász arca és melle jó néhány sörétet kapott. Szerencsére nem súlyosat, halálosat, csak amolyan szigorú figyelmeztetőt. A sebesült orvvadász kereket oldott. Az erdész meg átment, és mivel nem volt ott senki, hazament. Az orvvadász soha nem tudta meg, hogy ki lőtt rá, mert az erdész az esetet senkinek el nem mesélte. Az erdész viszont megtudta, hogy ki volt a kacsázó társa, mert annak orvoshoz kellett mennie, ami később kitudódott. Egy tehén árába került a kezelés és a hallgatás. Az erdésznek fogott nyulat a hurok Egyik délután az erdőben hazafelé tartva észrevettem egy szálas erdő lapos részén nézelődő, szemlélődő embert. Ő nem vett észre. Na, vajon mire kíváncsi az atyafi? Lassan, megfontoltan kigombolta a kabátját és a derekán lévő hurkokat elkezdte lerakni. Hagytam, nem szóltam neki. Lerakta őket, és csendesen elosont. Másnap hajnalban kimentem és megnéztem, van-e fogás. Nem volt. Az illető nálam fatermelőként dolgozott, és hazafelé menet ellenőrizni akarta a fogást. Azokon a napokon arra fuvaroztunk, és úgy intéztem a dolgomat, hogy egész nap a kérdéses területet szemmel tartottam. így hurkozó emberemnek nem adtam lehetőséget, hogy a hurkokat megnézze, mert reggeltől késő estig azon a területen vagy közelében tartózkodtam. Másnap fogott a hurok, kivettem. Felszedtem az összes hurkot és hazamentem. Mindennap figyeltem az illetőt az alkalmas időpontban. A helyszínen vártam, meg is jött. Óvatosan szemlélődött, nem találta a hurkokat. Duzzogva fogadta az üdvözlésemet, alighanem sejtett valamit. Kérdeztem tőle, mit keres. Erre azt mondta, hogy söprünek valót akar szedni. Hát, mondom, csak szedjen, de vigyázzon, mert én egy hurokba léptem és majdnem a nyakam 302