Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

törött ki, úgy elestem, hát összeszedtem a hurkokat. Mire azt mondta, adjam neki, jó lesz rőzsét kötni. Vegyen másikat a boltban, mert még van ilyen drót, feleltem. Kora tavaszi, nyári hurkozás Volt még egy igen érdekes és azt hiszem, csak itt kialakult és gyakorolt módja az orvvadászatnak. A tavaszi és nyár eleji erdőben történő hurkozás kizárólag csak nyúlra. Ezt a következő módon és helyen csinálták. Keskenyben az ármentett külső területen a felújítások köztes használattal történtek már az 1920-es évektől kezdődően. Az így felhagyott és szépen, sorosan erdősített területen a mezőgazdasági müvelés elhagyása után egy szép gyepszint szokott kialakulni a fiatal, főleg magas kőris állományok alatt. Ebbe a magas, szálfüvekből álló gyepszőnyegbe a nyulak ugyanolyan váltókat tapostak, mint a téli hóba. Ez szolgáltatta a lehetőséget az eredményes hurkozásra. Csak a váltókat kellett megfigyelni, és máris megvolt a biztos fogás esélye. Az ilyen módon történő orvvadászatot főleg az erdő alatt lakó és alkalmi munkásként az erdőben dolgozó néhány ember folytatta. Ők rendszerint bóklászást, gombázást vagy seprüvesszőszedést színleltek. Hogy nehezebben legyenek megfoghatók, néha kutyát is vittek magukkal. A kutya, tanyai házőrző lévén, mindig a gazdája körül bóklászott. Ha valamit észrevett, morgott vagy ugatott. A hurkok is nehezebben voltak észrevehetők, mint télen. Azok helyét csak rendszeres keresés után lehetett felfedni. Még egy nagy előnye volt ennek a módszernek, hiszen ellentétben a téli hurkozással, nem hagyott nyomot. Egyik mestere az ilyen hurkozásnak még ma is él. Igen sok lerakott hurokját szedtem össze, és az erdészház kerítésének egyik oszlopára kiraktam. Egyik reggel megjelent, munka ürügyén engem keresett. Közben alaposan szemügyre vette a kerítésoszlopra kirakott hurkokat. Nézelődött, láthatóan nem a munka, hanem a gyanúját most már bizonyossá tevő hurkok érdekelték. Rájött, hogy a hurkok felszedője én vagyok. Nekem nem kellett feltételeznem, ugyanis láttam őt hurokellenőrzés közben. Ő nem vett akkor észre, én nem szóltam neki, mert fogás nem volt, tehát nem tudtam tetten érni. Búcsúzóul megemlítettem neki, hogy a Decs-szállási boltostól 303