Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229
őket. Fényes Elek hasonló benyomása alátámasztja mind a korabeli iratokban szereplő, mind a szakirodalmakban olvasható állításokat: „ Titkolódzók, perlekedők, de felette serények és szorgalmasok, jó lónak tartására meg különböztetéssel ügyelnek.", vagy „...nem igen láthatni sok helyt jobbágyoknál olly szép magas termetű lovakat mint a tolnai németeknél, kik a földművelést rendesen lovakkal viszik, s nem ökrökkel." 19 A nem szokványos gyakorlat magyarázatát kereshetjük eltérő mentalitásukban, nyugatról hozott gazdasági tudásukban. Eredi hazájukat a jobb életlehetőségek reményében hagyták el. Igyekvő nép lévén az anyagi javak nyújtotta biztonságra törekedtek. Jogi helyzetük is másképpen alakult azzal, hogy nem kényszerültek az örökös jobbágy helyzetébe. A járadékokat szerződés alapján fizették, és a robotterhek sem voltak elviselhetetlenek számukra. Több időt, energiát fordíthattak a földművelésre, az állattartásra, és minden olyan tevékenységre, amelyből tisztes jövedelmet remélhettek. A Duna mentén, a Sárközben a magyar falvakban szembetűnően magas volt a lovak száma a német lakta településekhez képest. Bár az adóösszeírások nem bizonyítják egyértelműen, de egyéb dokumentumok utalásai igazolják e tézist. Ugyanis az adókimutatások készítésekor az összeírok tájékozatlanságuknak, avagy jóhiszeműségüknek köszönhetően csak a háznál lévő munkára fogott, igás állatokat vették számba. A lakóhelytől távol, a szálláson a szilaj ménest, az ártéri legelőn nyargalászó lovakat könnyedén letagadták a tulajdonosok. Az igás-, a kocsis-, a hátasló is ridegtartás gyakorlatából adódóan általában a messze eső, dús legelőn tanyázott, mégpedig a társadalmi helyzettől függetlenül egy közös ménesben. Egyed Antal dunaföldvári plébános adatai szerint a falvakat körülvevő pusztákon a közös legelőn egyelőre vita nélkül megfért az uraság, az árendás és az egyszerű falusi ember lova. 21 A lovak kemény, rideg állapotok közötti tartásának Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt Tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben II. kötet, Pesten, 1841., 294-325. p. (Továbbiakban: Fényes...) Király István: A Dél-dunántúli nemzetiségek állattenyésztése Baranyai Történetírás 1990/1991. Szerk.: Szita László, Pécs, 1992., 320-322. p. Cserna Anna-Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről Szekszárd, 1986. 237
