Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

amikor is kisebb kockázatot jelentett a „kisadós" - egyben „kisbankár" - állapot fenntartása. A hitelezések tehát a család jövedelemének biztosítását szolgálták, amelyet alátámaszt a leltár szerinti adósnévsor. A 86 adós között, a bátaszékiek esetében nemessel nem találkozunk. Az 1871. évi községi törvény Bátaszék mezővárosát nagyközséggé minősíti. A Magyar Királyi Tereziánumi Közalapítványi Uradalom székhelyén kívül jelentősebb közigazgatási hivatal, járásbíróság a településen nem működött, ahova nemesek szegődhettek volna el. Szekszárd a XVIII. század végétől megyeszékhely, melynek révén, saját hivatalain túl a megye igazgatási és jogszolgáltatási intézményei is ide koncentrálódtak, együtt járva az elszegényedő és hivatali pályára lépő nemesek illetve a feltörekvő és az előbbiek életmódját lemásoló polgári rétegek megtelepedésével. Számukra Lippich nemcsak mint az úri társaság kedvelt személyisége jelenik meg,

51 hanem potenciális hitelezőként is. Tőlük nyereség nem volt várható, részben azért, mert nekik nem volt illő a törvényes kamat (8%) felett 12 %-ért kölcsönözni, másrészt, hogy alacsony jövedelmükből nem, vagy csak több év elteltével fizették meg a tartozásukat. így báró Wimmersperg Nándornak az 1880 októberében kölcsönzött 100 forint és kamata az osztály megtételekor is teljes egészében hátralékban maradt; ugyanúgy elhúzódott Angyal Gábor - ki a város egyik legrangosabb, de elszegényedett családjának leszármazottja, s egyben az egyik legnagyobb virilista dr. Trajber József főorvos sógora, - tartozásának rendezése, mely csak jóval később családi segédlettel sikerült. Nemes Traiber Tivadar törvényszéki pertárnok - kinek felesége az elszegényedett volt kétyi közbirtokos Szép család sarja - alig 42 forintos tartozása csak 1886 májusában került kifizetésre; Benczelits Ignác 430 forintjából 201 Ft és 41 Ft 71 krajcár kamathátralék állt fenn 1886 júliusában, a hagyatéki osztály megtételekor. TMÖL. Tolna megyei Közlöny 1881. június 12. A gyám Ujfalusy Imre 2000 forintot hitelezett barátjától. A hagyatéki vagyon kezelésekor 400 forintot bocsátott testvére Ujfalusy Lajos nyomdász rendelkezésére. Mindketten visszafizették a tőkét, igaz a kamatokat nem féléves rendszerességgel, hanem egy összegben a tőke lerovásakor tették. 132