Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5

azonban csak a testület fele, megyénk esetében 220 fő került a bizottságba, míg a másik fele a virilizmus érvényesítésével jutott oda. A virilizmus a megye területén legnagyobb egyenes állami adót fizetők automatikus megyebizottsági tagságát jelentette. Az 1848-as eszmékkel szakító és a népképviselet elvét sértő szabályozással a kormány, indoklása szerint nem akarta a „ választási esélyektől függővé tenni" azon tehetős rétegek bizottságba jutását, „akik az önkormányzat tetemes költségeihez... a legnagyobb mértékben járulnak s a jótékony intézetek gyámolítására s a közhasznú beruházások eszközlésére elsősorban hívatvák. ". E kétségtelenül valós indok mögött a kormány azon hatalompolitikai számítása húzódott, hogy a megyékben a vagyonosok révén nemcsak a társadalmi stabilitást, hanem a kormányhoz lojális többség kialakulását is elősegítse, illetve biztosítsa.

23 Míg legnagyobb adófizetőként - virilistaként - egyszerre csak egy évi megbízatással kerültek be a tagok, addig a választottak mandátuma hat évre szólt. De választásokra nem hatévenként, hanem a választott tagok megbízatási idejének lejártát egymáshoz képest eltolva, háromévenként került sor. Ezzel is elősegítve a megyebizottságban a stabilitás fenntartását, hiszen felére csökkentették a választás útján egy alkalommal bekerülők lehetséges számát, így szűrvén meg az előnytelen aktuálpolitikai hatások érvényesülését. Tolna megyében az elemzett korszakban, 1871-től háromévenként 1913-ig, tizenötször tartottak törvényhatósági választásokat. Az I. világháború ideje alatt az 1916-ban esedékes általános választás a háborús helyzetre tekintettel elmaradt, - az 1910-ben választottak mandátumait hosszabbították meg -, csak a pótválasztások kerültek megrendezésre, utoljára 1917. december 13-án. A legnagyobb adófizetők bizottságba kerülését a törvény 22-24. §-a szabályozta. 1870. évi Törvénytár 276-277. p. A kormány indoklását idézi Csizmadia (1976) 119-120. p. A kormánypárti többségű megyebizottságok léte a korszakban végig fontos volt a kormánynak, de különösen a kezdeti években, mikor a dualista államberendezkedés elfogadtatása, megszilárdítása volt a tét. Sarlós (1916) 81-82. p. 11