T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Tolna városának települése a 18. században
A következő ülésen Dietrichstein újból kiállt Festetics József mellett és március 16-án a kamara úgy döntött, hogy mivel a kért birtok csak leendő fiskalitás, hiszen annak utolsó birtokosa, gróf Wallis tábornok még életben van, ezért egyelőre Tolnát nem lehet eladományozni. A királynő azonban Festetics tábornok biztosítására kiadhat egy olyan oklevelet, amelyben megígéri, hogy Wallis gróf halála után neki ajándékozza Tolnát. Mária Terézia 1742 július 17-én hozzájárult a kamara ezen határozatához és elrendelte az adományozandó birtok felbecsültetését. Ez azonban elmaradt, ám Festetics számára ez előnyös volt, mert 1741-ben a tolnai birtok jövedelme 13 040 forint volt, ami a megfelelő pénzérték 5-6 %-os kamatának volt csak tekinthető. Ennek alapján a birtok 65-70 ezer forint értékűnek lett volna nyilvánítható. A királynő azonban - a kamara ajánlatára - csak 40 ezer forintban állapította meg a tolnai uradalom értékét. 1743. március 8-án Mária Terézia azzal a feltétellel ígéri el - Wallis halála után Festetics József tábornoknak ezt a birtokot, ha akkor azt felbecsülik, és ha többet ér 40 ezer forintnál, akkor a többletet le kell vonni az adományozott 20 ezer forintból. Ez az újabb becslés azonban nem történt meg. Wallis 1746-ban bekövetkezett halála után még ez év augusztus 11-én az 1743-ban megállapított becsértékben véglegesen Festetics Józsefre, illetve fiágon történő kihaltával, Festetics Kristóf örököseire szállott a tolnai uradalom. 42 Ez az uradalom volt ekkor a legnagyobb a Festeticsek akkori birtokai közül. Az adományozó oklevél szövege szerint a királynő: „jeles hívünknek, Festetics József táborszernagy és lovassági ezredesnek, kedves Magyarországunk, az ausztriai ház, felségünk és országaink iránt tanúsított hűsége és hív szolgálataiért" adta az un. tolnai birtokot, „jelesen Tolna városát az ott létező törvényszékkel " és a hozzá tartozó két-két faluval és pusztával, amelyeket „Apponyi Lázár gróftól örök áron megvéve, a hozzá szükséges kegyes beleegyezésünkkel együtt ugyanazon városban és említett helyeken bármi módon lappangó királyi jogunkat megnyerte"'. Festetics Józsefnek és fivérének: Kristófnak azt is engedélyezte, „hogy most és jövőben örök időkre említett Tolna város előnévvel élhetRészletes feldolgozást és a hivatkozásokat lásd: SZABÓ Dezső 1928. 9096.p. 359
