T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A dunántúli mezőgazdasági munkás- és cselédsztrájkok gazdasági előzményei

A puszták kialakításán kívül azonban a század vége felé már egy másik, nagyon figyelemreméltó jelenség is szemünkbe ötlik. Pesthy helynévgyűjtési anyagában, de a monografikus feldolgozásokban is hírt kapunk az egyes birtokokon működő téglagyárakról, gőzmalmokról, esetenként gépműhelyekről vagy más ipari jellegű telepek létesítéséről. Ugyanakkor a vasúti őrházak, illetve a falvak közelében lévő vasúti települések feltűnése néhány házzal, egypár családdal ugyancsak erre az időszakra esik. A földesúri birtokokon létesített ipari üzemekben pedig már nem mezőgazdasági munka folyt. Az ott lakó iparosok szabad munkavállalók voltak, sőt esetenként önálló bérlők. Őket már nem kötötte a gazdasági cselédtörvénynek az a szakasza, amely megtiltotta az „idegenek" befogadását és elszállásolását.

1 Milyen ipartelepek voltak Dél-Dunántúlon, illetve az ipari lakosságnak milyen megoszlásával számolhatunk területünkön a századfordulón? Térképre vittük az 50-nél több ipari vállalatot magában foglaló településeket Somogy, Tolna és Baranya megyében, és az így kirajzolódó ábrából kitűnt, hogy mindhárom megyében 1900-ban a települések 13 %-a, 1910-ben pedig 16 %-a ún. iparosodó, vagyis 50-nél több ipari vállalatot magában foglaló települések közé tartozott. Ezekben a városokban vagy falvakban az ezer lakosra eső ipari keresők száma 1900-ban 71-100, illetve 1910-ben 74-116 fő között ingadozott. Az ipari keresők száma tehát terüle1876. XIII. te. 43. § Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1875-1876. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 346-362. p. - Megkíséreltem e külső települések népességszámát megállapítani. E számításokban azonban sok a bizonytalansági tényező. A kültelki lakott helyeket Baranya megyében vizsgáltam meg, s külön-választottam a puszták népességét a „külterület", „kendergyár", „patakmalom", „cigánytelep" stb. néven jelzett, tehát nem a majorsági birtok szerves részét alkotó területek lakóitól. 1910-ben a Pécs nélkül számított Baranya megyében - ezzel a módszerrel - 13 691 főt mutathattunk ki pusztai lakosnak, és 15 674-en ún. külterületen éltek. Ez utóbbiak közül azonban csak a pécsváradi patakmalom és a drávaszabolcsi kendergyár esetében sikerült 292 fő „iparteleppel" kapcsolatos lakosságszámot megállapítani, természetesen az igen népes bányatelepek lakosságán kívül. (MSK 42. köt. 486. és passim adatai alapján.) Ennél bizonyosan több volt ekkor már - a téglagyárakkal és egyéb kezdetleges ipari létesítményekkel kapcsolatosan - a falvak vagy puszták határában élő ipari népesség száma, de ennek megállapítására ez a forrás nem alkalmas. 51