T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Tolna városának települése a 18. században
védelme kit részre legyen, fele számunkra, fele pedigh Lakossainknak megh maradgyon", „Mészárosokra mind azáltal jó gondviseléssel lesznek, és ha kötölességek és ajánlások szerént jó és elegendő húst nem tartanának, magoknak rendelt harminc forint büntetéssel büntetődgyenek". A hatodik és az utolsó pont a határban a Dunán állítható malmokról intézkedik, azok felállítását engedélyezi, de „nálunk tudva levő okbul" a sör és a pálinka áruitatását „nem applacidálhattyuk" (hagyhatjuk jóvá). Néhány személyi ügyben is intézkedik: a Profunt mestert, minthogy „ embertelenül viselte magár, elbocsátja, de egy másik embert (Blasit), aki megkövette az uraság Tisztviselőjét és jobbulást ígért, megtartotta, mivel ezt „Tolna Városunk" lakosai is kérték. Ugyanakkor még kiegészíti a szerződést azzal, hogy azokat a hidakat és utakat, melyeket a földesúr csináltatott, de amelyeknek a lakosság veszi hasznát, ezután ők tartoznak majd csinálni és azokra gondot viselni. Ennek az iratnak a végén szerepel ismét fontos kikötésként, hogy „mind ezen, úgy más Contractusunkat minden Esztendőben Bíró házánál közösséghnek más meg szálóknak is megolvasni s megh magyarázni kötelesztetnek". 14 Nyomon követhető e szövegekben, ahogyan a feltételek egyre nehezebbek lesznek, s a földesúr lassan, fokozatosan növeli a terheket; elsősorban nem az egyénekre, hanem a Communitásra hárítja át azokat. E levélben többször szerepel Tolna Város. A tönkrement, kifosztott, jóformán a földdel egyenlővé tett Tolna-Wallis gróf kérésére és az ő javára - III. Károlytól (aki ezekben az adománylevelekben mindig VI. Károly császárként szerepel) újból vásártartási jogot nyert és ezzel ismét a mezővárosok sorába lépett. E privilégiumlevelet Tolna vármegye Simontornyán 1722. július 5-én tartott közgyűlésén hirdették ki. 15 Az előzőekben már felhívtuk a figyelmet a szerződés egyik fontos pontjára, amely a más vallású (ahogyan akkor mondták: akatolikus) lakossággal volt kapcsolatos. Ez a kor nemcsak a különböző anyanyelvű telepesek összeköltözésének időszaka, hanem Uo. III. A-63. Uo. III. A-57. 350
