T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Tolna városának települése a 18. században

telár tized részét a földesúrnak kell adnia „...minden eladás Tiszttartónk hírivei s confirmatiojával essék". A második pont a kis dézsmával foglalkozik. Ekkor már a juh, a kecske, a méh, a kender és a sertés tized kötelezettsége is terheli a tolnaiakat. Ez utóbbiak esetében: „azoktul kik mákon vagy kákán tartani fognak" kifejezés az erdőben ridegen tartott sertések nagyobb mennyiségére utal. A továbbiakban megjegyzi: „ha mely lakosnak Tiz Borjas teheni volna, kétfunt vajai tartozék". A harmadik pontban a Fok vagy Fog nevű halászó víz jövedelméről intézkedik, amely teljes egészében az uraságot illeti, mint regálé, de ha a város lakói a vizek „conservatiojára és Tisztítására hatod részrül concurrálnak", „hatod részit nékiek engettük s Tavaly esztendőre ki is adgyuk". A negyedik szakaszban pontosan és a lakosok terheit konkrét példával bemutatva magyarázza el ez az irat a tolnaiak adókötelezettségeit a földesúrnak. Itt szerepel először, hogy az „uraság szolgálat válcságáért megegyezett cenzus minden lakostul líszen Esztendő által 52 Grajczár". Ehhez járulnak az egyéb fizetési kötelezettségek, mint a ház után fizetett évi 1 ft, illetve kézműveseknek 1 ft 30 krajcár. Ha a házban család lakik, akkor még külön 45 krajcár. Az állatok darabja után 30-30 krajcárt kellett fizetni. A konkrét példák alapján egy-egy tolnai polgár adója évente 3-4 forint körül mozgott ekkor. Tolna 1722. évi arculata bontakozik ki a következő pontból, amely szerint: „Ehhez járul a Botos Ráczoknak is, avagy más kómároknak, kik magokat városunkban leteszik avagy kereskedést tartanak conditiók", akik azon kívül, hogy mint a többi lakos adóznak az állatok, ház, robotmegváltás stb. fejében, „Batyuktól avagy kereskedésektül ki ki 6 forintot ad". Az ötödik szakasz a kálvinistákkal kapcsolatosan megjegyzi, hogy azok ismételten kérték, hogy prédikátort hozhassanak a városba, de ezt a földesúr megtagadta tőlük, amint azt az előző contractusban is tette, de hozzáfűzi, hogy ha a jövőben „pusztáinkat vissza nyerjük, azokbul egyet nékiek rendelünk, ahol szabadsághuk praedikátor tartására lészen". „Ráczoknak pedigh templom ípétis engedtetik, azon kíríseket is meghallgattuk, hogy akár egy, akár két mészáros avagy mészárszíket tarthassanak". S itt következik az egyik legfontosabb rendelkezés: „Lakossaink jö349