T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A magyar királyi dohánygyár és Pécs kapcsolata (1909-1946)

XVII. A Magyar Királyi Dohánygyár és Pécs kapcsolata (1909 -1946) A kétezer éves Pécs történetében mindenképpen fontos epi­zódot jelentett a dohánygyár megtelepedése. A város vezetői min­dig is törekedtek arra, hogy a lakosságnak meglegyen a megélheté­se, hogy gazdag, de legalábbis a mindennapi kenyerüket megsze­rezni tudó polgárai legyenek. Ezt általában nem volt könnyű elérni sohasem. De különösen nehéz volt a XIX. század második felében, amikor a város lakossága már felduzzadt, és nem lehetett úgy átte­kinteni a megélhetési viszonyokat, mint amikor jóformán név sze­rint, de legalább is csoportok szerint ismerték őket a város irányí­tói. Első adataink arról szólnak, hogy az 1870-es években Pécs akkor még németnyelvű sajtója arról adott hírt, hogy e város, mint egy dohánytermelő vidék természetes központja, szívesen látna falai között egy dohánygyárat. Ez azért lenne fontos, - írta a Fünfkichner Zeitung 1870. június 19-én, - mert a pécsi szénbányák és más iparvállalatok kb. 2000 férfi munkást alkalmaznak, akiknek feleségei és lányai jó munkát találhatnának a dohánygyárban. Ez a kívánalom aztán akkor vált égetően sürgőssé, amikor Pécs hegyol­dalain pusztítani kezdett a filoxéra, és a város, - amelynek életében igen nagy szerepet játszott mindig is a szőlőkultúra, - egyszerre elvesztette polgárai megélhetésének egyik igen lényeges forrását. Ez a csapás mindenekelőtt a napszámos réteget érintette, tehát a legszegényebbeket, hiszen munkaalkalmuk megszűnt, de sújtotta a szőlősgazdát is, aki egyszerre koldusszegénnyé lett. Az 1890-es évektől egymást érték a kormányoknál Pécs vá­ros vezetőinek küldöttségei. Változó összetételben ostromolták az ugyancsak változó összetételű kormányokat azért, hogy a legköze­lebb megalapítandó dohánygyár székhelye Pécs legyen. A XIX. század utolsó évtizedében a váratlanul nagy keresletet kiváltó do­hánygyárak száma egyre nőtt, - de azok megtelepítésében a kormá­nyok más politikát követtek, mint amit a közgazdasági szemlélet megkívánt volna. Messze elkerülték eleinte a jó dohánytermő te­334

Next

/
Oldalképek
Tartalom