T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A magyar királyi dohánygyár és Pécs kapcsolata (1909-1946)

rületeket és teleszórták gyárakkal azokat a nemzetiségiek által lakott perem és nem perem területeket, ahol fontosnak tűnt a munkahely létesítése. Ezek messze elkerülték a Dunántúlt. Pécs vezetői azonban roppant kitartóak voltak. 1903-ban a kormányhoz beadott memorandumuk különösen alaposan kidolgozott. Nemcsak arról írnak, - igen alapos és sok adattal alátámasztottan - hogy a hegyoldalak szőlőinek teljes kipusztulása milyen sok pécsi polgár kenyerét vette el, hanem azt is megemlítik, hogy a városban rendelkezésre álló női munkaerő milyen olcsó! Példaként a Zsolnay porcelán gyár munkásnőinek keresetét említik, akik 24-30 krajcár napszámbért kapnak ugyanakkor, amikor a debreceni dohánygyárban 1 korona 20 fillér, az egriben pedig 1 korona 57 fillér a munkásnők bére. Harmadik érvük az, hogy Pécsett a szénbányák miatt jóval olcsóbb a tüzelő anyag, mint másutt. Ebben a városban 1 mázsa szén 1 K 50 fillérbe kerül, - az ország más vidékén, a működő dohánygyárak telephelyein ez az összeg 2 - 2,5 K. Negyedik érvük az, hogy a dohánygyár számára a környéken: Somogy, Tolna, Baranya és Bács megyékből szerezhető be a legjobb dohány, mert ebben a körzetben 4080 kat. holdnál is nagyobb területen 46 községben több, mint 2,4 millió kg dohánylevelet termelnek. Egy évvel később már feljegyezték azt is, hogy a városnak jó vasúti összeköttetése van, és ezért a pécsi dohánygyár még Szlavóniát is elláthatná dohánnyal, ahol még nincs dohánygyár. Ennek az ostromnak nehéz volt ellenállni, de a magyar kormányoknak akkor is mindig takarékoskodniuk kellett, ha gazdasági kérdésekről volt szó. 1904-ben ugyan megszületett az-az állami beruházásokról szóló törvény, amely lehetővé tette azt, hogy a dohányipar vezetője: a Dohányjövedék építkezéseket kezdhessen.

2 Pécs azonban most sem jutott közelebb vágyaihoz. A helyi sajtó: a Pécsi Napló 1905 december 24-én keserűen közli, hogy Wekerle Sándor pénzügyminisztersége idején (1889-1895) tett ígérete, az ti. hogy Pécsett lesz a legközelebbi dohánygyár, mindmáig beváltatlan Baranya megyei Levéltár (továbbiakban: BML.) Polgármesteri lt. 2361/1914. E kérdéssel behatóan foglalkozott: Szita László: A pécsi dohánygyár alapítása és első évei. In: Művelődési Tájékoztató, 1967. szeptember 114-119. p. Magyar Törvénytár. Az 1904. évi törvénycikkek. Jegyzetekkel ellátta: dr. Márkus Dezső. Budapest, 1905. 79-128.0. (1904. XIV. t.c. III. fejezet. 2. pont) 335